Boldogságóra Program

Nagyon vártam már az optimizmus gyakorlása témakört. Gyermekeim körében többször tapasztaltam, hogy a különböző feladatok elvégzésekor vagy a foglalkozások alkalmával könnyen mondják: „Én ezt nem tudom.” Fontosnak tartottam, hogy óvodásaimat rávilágítsam arra, hogy bármire képesek, és a megvalósuláshoz akaratra, kitartásra és hitre van szükségük. Különösen odafigyeltem arra, hogy a gyerekek a megkezdett tevékenységeket (pl.: öltözködés, társasjátékozás, kirakózás, színezés… stb.) elejétől a végéig teljesítsék, hiszen ezáltal fejlődik önbizalmuk, mely elengedhetetlen a siker eléréséhez és az optimista szemléletmódhoz.

A szülőkkel is sokat beszélgettem arról, hogy bízzanak gyermekükben, higgyenek abban, hogy el tudják végezni a nekik szánt feladatokat. Nem az a jó út, ha mindent megcsinálnak helyettük! Adjanak gyermekeik számára lehetőséget arra, hogy próbálkozzanak! A segítségnyújtás, a bizalom és a biztatás sokat segít abban, hogy a gyerekek kevésbé használják az „Én ezt nem tudom.” mondatot. Nagy örömömre a folyosón elhelyezett értékfa leveleire is sok-sok értékes tulajdonság felkerült.

Úgy gondolom, Bezzeg Andrea „Tódi törpe varázsszemüvege” című meséjén keresztül remekül sikerült megértetni a gyerekekkel az optimizmus lényegét. A történethez tartozó feladatlapokat is megoldottuk, elkészültek az optimista szemüvegeink és Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” dalát is sokszor hallgattuk.

Az idei nevelési évben először végeztünk közös meditációt Bagdi Bella dalára. Megható volt látni az apró gyerekeket, ahogy felfedezték belső lényüket és nagyon ügyesen feszítettek és lazítottak. 🙂 Volt, aki megfigyelőként, volt, aki „tapasztalt relaxálóként” vett részt a tevékenységben. Az élmény leírhatatlan volt! Imádtam ezeket az órákat!

Képek