Boldogságóra Program

A kialakult vírushelyzet miatt óvodánk a rendkívüli szünet miatt bezárt, így sajnos a megszokott módon nem volt lehetőségünk a havi boldogságóra foglalkozás megtartására a saját csoportunkkal. Arra gondoltunk a kolléganőkkel, hogy az összevont ügyeleti csoportban mégis játszunk a gyerekekkel a javasolt feladatok közül választva. A Napocskákhoz, a Gombákhoz és a Katicákhoz -bár kevés létszámmal járnak,- csatlakoztak a Ficánka és a Kisvirág csoportosok közül néhányan. Az otthoni lévő gyerekeknek a zárt facebookos csoportokban osztottuk meg ötleteinket, a megvalósított képeket továbbítva.
A foglalkozásra hangolódás érdekében Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát hallgattuk meg, melyet csukott szemmel lágy mozdulatokkal el is kísértek a gyerekek. A boldogságóra foglalkozáson aktívan részt vevő gyerekek példát mutattak az új csatlakozóknak, így ők is örömmel utánozták őket. Beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel, hogy a mai reggelen érte-e már őket valamilyen apró öröm. A Katica, Gomba és a Kisvirág csoport nagycsoportosai kezdték a felsorolást, majd a kiscsoportos korú Napocska és Ficánka csoportosok is bekapcsolódtak. Mindenki tudott mondani egy-egy apró örömet: -“Láttam egy szép virágzó fát,” “Nézhettem reggel egy picit a mesét”, -“Jöhettem az oviba”, -“Hallottam a madarak szép énekét”, -“Anya azt mondta délután elmegyünk a játszóra” , -“Ez az utolsó napom az oviba, holnaptól “szabadságon leszek””. Ezután meghallgathatták Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét. A könnyebb elképzelés érdekében színes képeken megjelenítettük Góliátot a dinót, és Pirinkót is a törpét. A mese elnyerte a gyerekek tetszését, meg is fogalmazták ki melyikőjük bőrébe bújna. Szabadidőben kiválogatták a műanyag dinókat és a hasonló nagy termetű állatokat, külön tették a Pirinkó méretűeket, volt aki tovább élte a mesét. A meséhez kapcsolódó színezőnek is nagyon örültek. A továbbiakban mikrocsoportban dolgoztunk. A nagyobbakkal a “Ha én csiga volnék” feladatot választottuk ki. Mindenki csigává változott és így szemlélte a világot, utánozták a mozgását, sorolták mit látnak. Egy előre megrajzolt csigát egy kartonra ragasztottam és megkértem a gyerekeket egészítsék ki, olyan szép dolgokkal, amiket az útja során láttak. Kitartóan alkottak, ötleteltek, jól összedolgoztak. Még Spongya Bob és Csigusz is a rajzra került.
Az érzékszerveink játékba már a kisebbek is szívesen becsatlakoztak: egy kartonra felragasztottam az öt érzékszervet, amit magunkon is megmutattak a gyerekek. Sok kis képet helyeztem egy tálcára, összekeverve, ők kiválogatták és felragasztották. Érdekes volt számukra, hogy egy-egy képen lévő tárgy/élőlény több érzékszervünkre is jó hatással van. Jól elbeszélgettek egymással a téma kapcsán. A kiscsoportosok a nagyobbakat kérdezték, hová kell ragasztani, ők szeretettel tanították őket.
Az udvarra levittük a csiga térképet, a nyomtatott csigalabirintusokat és a gyerekek próbálták felfedezni az ébredező természetet. Igaz csigákat nem találtak, de hangyákat, katicákat, apró bogarakat igen, ez máris egy újabb apró örömet okozott nekik.

Képek