* Varázslatos ernyők *

Dia1-4.jpg

Az optimizmus kérdését az érzelmek oldaláról közelítettük meg. Nagyon vidám grimaszolós játékon keresztül eljutottunk a kevésbé kellemes érzelmekig is mint a bánat, a fájdalom, félelem… Megállapítottuk, hogy egyikben sem jó érzés benne lenni sokáig. Érdekes volt, hogy arra a kérdésre, hogy mit tehetünk ellene, sorra olyan válaszok érkeztek, ami valaki más szomorúságát oldaná meg: pl „vigasztaljuk meg!” Valahogy nehezen vált világossá, hogy mi magunk is eldönthetjük, hogy hogyan érzünk. Talán óvodásainktól ez a felismerés nem is várható el még; felnőttként sem egyszerű az érzelmeket irányítani. Azért abban megegyeztünk, hogy reggelente nem feltétlenül kell morcosan ébredni. Megbeszéltük, hogy kipróbáljuk a reggeli első mosolyt – hátha sikerül szebbé tenni a reggelt. Azoknak, akiknek másra is szükségük van még, segítségül egy varázsszemüveget is készítettünk. Olyat, ami segít szebbnek látni a világot, illetve amivel a nehezebb helyzeteket is sikerülhet megoldani.
A héten a szivárványernyővel is játszottunk – egészen más témában. Az ernyő volt a folyóvíz, akik az ernyő alá bújtak, átváltozhattak valamilyen vízi élőlénnyé. Az egyik kisfiú felkiáltott: „én most boldog halacska leszek!” – és mosolyogva fickándozott.
Innen egészen más irányba fordult a játék: Amíg hullámzott a víz, az ernyő alatt lévők halkan megbeszélték, hogy milyen érzelmet fognak eljátszani. Amikor a többiek a víz alá néznek, ki kell találniuk, mit látnak: boldogságot, szomorúságot, félelmet, szeretetet… stb.
Ez a játék, mintha gátakat oldott volna fel. Az udvaron olyan vidám, felszabadult játék alakult ki, mintha egy láthatatlan szeretetburokban lettünk volna.

Képek