Boldogságóra Program

2022. Január
Célok kitűzése
Már játékidőben elkezdtünk célba dobálni babzsákokkal, kosárból, kosárba. Helyesek voltak a kicsik, mert segíteni kellett néhányuknak, hogy hogyan fogják a babzsákot, mert volt, aki simán csak belecsípett. Kis dísz madáretetőt készítettünk reggel, illetve elkezdtük, mert azért kell vele dolgozni, de a végeredmény nagyon szép lett. Mindenki hazavihette kirakni a szobájába, nehogy elfelejtse megetetni a madarakat. A foglalkozás Dórával indult, kibújt a dobozából, és köszöntötte a gyerekeket. Megkérdezte, kinek a szülei, ismerősei fogadtak meg valamit az új év kezdetekor. Patrik azt mondta nem tudja mi az! Ezért Dóra elmesélte, elmagyarázta, mit szokta az emberek csinálni. Hogyan állítanak célt maguk elé, és küzdenek, hogy azt el is érjék. Milyen céljai lehetnek egy óvodásnak? Erről beszélgettünk, és közös célként a játékokra való nagyobb figyelmet, és a játékok elpakolását tűztük ki. Vagyis nem esik a földre feleslegesen játék, és olyan rendben pakolunk, mintha azt a dadus nénink csinálta volna. Dórával elmondtuk a tankönyvben levő Boldogságvár mesét. Tetszett a gyerekeknek. Aztán kértem, hogy csukják be a szemüket, és gondoljanak arra, mit szeretnének elérni, mi az álmuk. Zárásként táncoltunk egyet Bella „Van nekem egy álmom” zenéjére.
Kedden folytattuk a dísz madáretető készítését, hogy mindenki meg tudja csinálni. Bíborkának ma volt a szülinapja, ezért sokan rajzoltak neki ajándék rajzot. Mivel Bibi most töltötte a harmadik évét, így érthető, hogy apró termetével a gyerekek kedvence. Dórát már reggel kiraktam a polcra, figyelte, hogy amit tegnap célul tűztünk ki, az sikerül-e, vagyis, hogy ne legyen minden játék a földön. Sajnos három kicsi fiú egy idő után elrontotta a rendet, ezt Dóra meg is jegyezte később. Lerajzolták a gyerekek a vágyaikat, álmaikat, céljaikat. Mind a három meghatározást használtam, a három korosztály miatt, hogy mindenki értse. Azt beszéltük a gyerekekkel, hogy felhő formába rajzolunk, amit egy nagy felhőbe később bele is ragasztottunk, és kiraktuk a szobába. Mondtam a gyerekeknek, hogy ha nézegetik, lehet, egyre több cél jut eszükbe, és még rajzolhatnak hozzá, ha szeretnének. Volt, aki apa, rendőr, vagy természetvédő szeretne lenni, illetve, hogy a száz éves dédipapája még sokáig éljen. Azt gondolom, ez egy óvodástól komoly cél! Tánccal kezdtük a foglalkozást, és persze Bibit is megtáncoltatták a gyerekek egyesével, Bella szülinapi köszöntésére. Megbeszéltük a felhőben levő célokat, hogy mik a rövid, illetve hosszú távú célok. Dóra elmondta hogyan kellene holnap úgy pakolni, és játszani, ahogy azt célul tűztük ki. Belefért verselés, éneklés, ének Bibinek, és zárásként közösen elmondtuk: A kiskakas gyémánt félkrajcárját. A kérdés: Mi volt a Kiskakas célja? Ugye milyen nehezen szerezte vissza a pénzét? Hogyan mutatjuk a célba érés jelét?
Szerdán madáretetőt rajzoltam egy kartonpapírra, amibe a gyerekeknek kellett madárkákat készíteni. és beragasztani. Rögzítettük, hogy a madarak éhesek, hideg van, jól esik nekik a gondoskodás. Ez is egy napi cél volt. Játékidőben a nagyobb fiúk a tegnap megbeszéltekhez híven akadálypályát, és aztán edzőtermet is készítettek. Előadás is volt, melyet videóra kellett vennem. Rappelt két fiú, másik három meg edzett, mozgott rá. A pajtásaik teljesen maguktól végig tapsolták az ütemet. Jó volt! Mondókáztunk: Madarak voltunk… Üvegben a törpe … játékot játszottuk. Utána a hangunkat küldtük célba, vagyis súgtunk egymás fülébe, és az utolsónak meg kellett mondani, mit hallott. Volt csodálkozás, nevetés. Két kisebb gyerek nagyon nem értette még a feladatot, de ezen is nevettünk egy jót. Beszélgettünk milyen célokat valósítottunk meg ma: erősebbek lettünk, szebben pakoltunk, madarakat készítettünk, nem szórtuk szét a játékokat. Még zárásként elmondtuk a tanult évszaksoroló versünket, amit meg szeretnénk tanulni!
Csütörtök a torna napunk, már reggel nagyon szuper akadálypályát építettek a nagyobbak, a kicsik segítségével. Volt ott trambulin, tornaszőnyeg, billenő rács, székek, papírtáglák, Ayres tölcsér. A torna főleg erőnléti, ügyességi, és állóképesség fokozásáról szólt ma, amit mindenki végig csinált. Nem állt ki senki. Nagyon büszke voltam rájuk. Reggeli után a „világ leghosszabb kukacának” elkészítését tűztem ki célul, amit vidáman, nagy létszámmal teljesítettünk is. Nagy volt a lelkesedés, közben énekeltünk, zenéltünk, ami fokozta a jó hangulatot. Gyakoroltuk a verset, és a Csillagszemű juhász mesét mondtam el, ami a célért való küzdést erősítette.
Péntekre egy kicsit kevesebben lettünk, csak tizennyolcan, de ez legalább családiasabb hangulatot kölcsönzött. Folytattuk a madáretetők készítését, két fajtából lehetett választani, és a Boldogság várat is sokan választották még pluszba színezésre. Ma végre sikerült úgy elpakolni, ahogy hétfőn megbeszéltük. A nagy fiaim nagyon lelkesek voltak. Dóra örült is. Kívánság műsort tartottunk, választhattak mesét, melyiket mondjam el. A Csillagszemű juhász lett a nyerő. Utána táncoltunk, több dalt is betettem Bellától, és szobor-játékot is játszottunk az utolsónál. Feltettük a cél elérésének jelét a lépcsőre, megszámoltuk hol tartunk, mennyi volt, mennyi lesz még. Felsoroltuk mik voltak, és mindig elmondom a következő havi feladatot. Mivel volt még időnk, egy „Mi van a takaró alatt?” játékot is játszottunk.
Nagyon sok célt értünk el a héten, a fogalmat is megtanultuk, megértettük.

Képek