Boldogságóra Program

„Van nekem egy álmom…”
Január – fókuszban a célok kitűzése és elérése témakör

A téma feldolgozását a hónap dalával indítottam. A gyerekek tetszését azonnal elnyerte a Bagdi Bella: „Van nekem egy álmom” c. szerzeménye. Kínálta magát a lehetőség, hogy visszhangozva ismételgessük a dal kezdő versszakának sorait, ujjainkkal csettintgetve. A dal során minden cselekvést igyekeztünk szimbolikusan megjeleníteni. /Pl.: csoportszobánk szabad terét bejártuk, székekből készült akadályokat legyőztük /hegyek/ és kék textilek segítségével szimbolikus folyókat úsztunk át különböző úszásnemben. A vidám, gyorsabb részeknél a szöveg alapján tapsoltunk, táncoltunk, forogtunk, dobbantottunk. A gyerekek többször kérték, hogy ismételjük. Ezt szívesen meg is tettem, mert láttam, hogy az eddig zárkózottabb gyerekek is oldódnak és szívesen táncolnak együtt társaikkal.

Attól tartva, hogy a gyerekek nehezen értik meg a hónap témájának tárgyát, célba dobó versenyt szerveztem a fogalom megértését segítendő. Vegyes csoport lévén életkori differenciálást alkalmazva versengtek párban a gyerekek. Közben hangoztatva többször is mi a játék célja. A versengést nagyon élvezték kicsik és nagyok egyaránt, nagy lelkesedéssel drukkoltak egymásnak a minél jobb eredmény eléréséhez. Közösen számláltuk a célba talált babzsákokat, majd megállapítottuk kinek van több, kevesebb esetleg ugyanannyi. Nagy tapssal jutalmaztuk a nyerteseket. A hónap során megismerkedtünk új társasjátékokkal is, ahol szintén gyakran szóba került a „cél” kifejezés. /Pl.: Solitaire, Dobble/

Ilyen előkészítést követően ismerkedtünk meg Jánoska történetével, aki Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjének főhőse. A mesékbe gyakran be szoktam vonni a gyerekeket, ily módon is segítem a cselekmény megértését. A legtöbb gyerek szívesen kapcsolódott be most is az ilyen improvizatív dramatizálásba. A kolléganőm is kész volt csatlakozni a szituációhoz, jelen esetben Ő vállalta be Hilda boszorkány illetve a szépséges királykisasszony megszemélyesítését. A gyerekek abszolút átélték a mese történéseit, az arcukon látszott minden érzelem aktualitásnak megfelelően. A mesét megismerve először tartalomra vonatkozó kérdéseket tettem fel. Majd rátértünk saját céljaink, álmaink, vágyaink átgondolására. Egy kis „Jánoska” báb körbeadásával sikerült a figyelmet az éppen beszélő társra irányítani. Mindig az oszthatta meg gondolatait, akinek a kezében ott volt a báb. Előfordult, hogy a gyerekek a már megfogalmazott vágyakat, célokat ismételték, de kis bíztatásra mindenkinek új, saját vágya került megfogalmazásra. /Pl.: – van, aki strandra szeretne menni, – van ki virágcsokrot kapna szívesen, van olyan, aki játékot szeretne kapni szüleitől. Akadt, aki viszont több barátot szeretne és velük játszana többet./

Nagy izgalmat keltett a tankönyv által felkínált Boldogságvár puzzle c. játék. Én Kincskereső játék formájában valósítottam meg, mely során a vár darabkáit az intézmény előre meghatározott helyszínein helyeztem el. A borítékokra írt instrukciókat követve bejártuk a többi óvodai csoportot, tornaszobát, könyvtárat, irodát, sőt a konyhát is. Kis kosárba tettük a megtalált részeket. Az intézmény-bejárás jó ötletnek bizonyult, mert kiderült a gyerekek tájékozódó képességének szintje, ki mennyire ismeri óvodánkat. Az összes /10 db/ puzzle darabka megtalálása után, együtt rakták ki a képet és felragasztották egy nagy papírra. Rögtön felismerték Jánoskát és szívesen emlékeztek a dramatizált mesére. Felelevenítették ki, kit játszott a történetben. A felragasztott puzzle képet kitűztük a csoport faliújságjára, hogy emlékeztessen bennünket minden nap a céljaink eléréséért, nekünk is küzdenünk kell. Ezt követően ők is kiszínezhették a munkafüzetben felkínált várat.

Meglepetten fogadták a nagy mackó bábot, aki sírva érkezett egy napon a csoportunkba. Teljes empátiával fordultak felé és miután kiderítették miért sír, rögtön felajánlották segítségüket. A kapcsok levételében szívesen működtek közre, könnyen felidéztek egy macis dalt /Alszik ez az álmos medve…/, élvezték a Lufi pukkasztós játékot és cammogást utánzó mozdulatokat. A végső kapocs levételénél teljes erővel kiáltottak, kiadva minden feszültségüket. A macit spontán, nagy öleléssel búcsúztatták egyen-egyenként és meghívták, hogy jöjjön el máskor is hozzájuk.

Ebben a hónapban is gazdag lehetőségek tárházát használtam ki a gyerekek boldogságfokozására, a célok kitűzésére és elérésére irányítva a figyelmet, a feldolgozott játékok, mesék, színezők segítségével. Záró etapként e hónap végén is kitűztük a célok jelét a csoport falán található boldogságvárunkon.

Képek