Boldogságóra Program

Úgy érzem, hogy minden szempontból egy fantasztikus szeptemberi hónapon vagyunk túl. Szerencsés vagyok, mert szinte ugyanazzal a csapattal folytatom a napközis és boldogságórás foglalkozásaimat, mint egy éve. A gyerekekkel együtt vártuk a közös találkozást és igen, értelmet nyert a hála szó ebben a hónapban is. Az elmúlt hónapok hatásai miatt is és azt gondolom, hogy az egy év intenzív boldogságórás foglalkozásai miatt is fantasztikus közös perceket éltem meg a gyerekekkel. Picit a járványhelyzetre reagálva és élve a magyar nyelv szépségével, megalkottunk egy plakátot, melyen összeszedtük azokat a dolgokat, amiket mindannyian megteszünk azért, hogy ez a lélekmelengető csoport továbbra is hatékonyan működjön. Kezet ugyan nem foghatunk, de kéznyomattal fogadtuk meg a leírtakat és picit viccesen a Kezemet adom rá címet adtuk a mi kis szabályzatunknak, mely a tavalyival együtt a termünk falán lesz az egész tanévben. Használtuk a program boldogító erősségek kártyáját, aztán hálalevelekre felírták a gyerekek azt, hogy ők valójában mi mindenért hálásak. Ebben az évben hálakövet nem adtunk egymásnak, ugyanis el sem akartam hinni, hogy néhány gyerek még mindig a tolltartójában őrzi a hálakövét, melyet egy éve kapott. A hónap zárásaként barátságkarkötőket készítettünk és a hála hónap megkoronázásaként mindenki odaadhatta egy társának az általa készített karkötőt.

Képek