Boldogságóra Program

Április – Megbocsátás
Végig kellett gondolnunk, hogy ki milyen terhet cipel magával nap, mint nap. Mi az, ami bántja, ami foglalkoztatja. Két kis vonatot kaptak a gyerekek. Az egyikbe olyan sérelmet kellett leírniuk, amit nem tudtak megbocsátani, a másikba olyat, amit már megbocsátottak. Mindkettőhöz társítaniuk kellett azokat az érzelmeket, amik előtörtek belőlük, miközben ezekre a terhekre gondoltak. Azt tapasztaltuk a megbeszélés közben, hogy sokkal nehezebb olyan sérelmet előhívni, amit még nem bocsátottak meg. Ennek oka lehet az, hogy a gyerekek könnyebben megbocsátanak, továbblépnek a sérelmeken, mint a felnőttek, de lehet az is, hogy mélyebbre „ássák” azokat és így nehezebb felidézni őket. A beszélgetés közben kiderült, hogy az egyik diák olyasmit tartott számon, amiről a társa nem is tudta, hogy „elkövette”. Tisztázták a félreértést és megnyugtató volt, hogy nem volt szándékosság a cselekedet mögött, sem negatív gondolat. A foglalkozás végére megegyeztünk, hogy sokkal jobb azonnal őszintén megbeszélni a másikkal, hogy mi bánt, milyen érzést kelt bennünk az ő tette, mert így kiderülhet, hogy ő nem is vette észre, hogy bántó volt, vagy nem nekünk szánta a cselekvést, félreértés, vagy véletlen volt.
Leggyakoribb sérelmek:
ellöktek
nem hagytak békén
belém rúgtak
megrántotta a karom
nem játszottak velem
kiközösítettek
a húgom szó nélkül veszi el a játékaimat
csúnyát mondott rám
ellöktek
kinevettek
elvették a tolltartómat
Érzések, gondolatok:
rosszul esett
megijedtem
haragudtam
szomorú lettem
rosszul éreztem magam, nem tudtam aludni
félek, hogy csak kicsit fog változni a dolog
mérges voltam
Meg tudtam bocsátani:
hogy nem játszottál velem
olyanon vesztünk össze, amin nem kellett volna (játékban ugyanaz volt a színünk)
rossz volt, hogy összevesztünk, ezért kibékültünk
egyszer valaki kiöntötte a kulacsom, de bocsánatot kért – meg tudtam bocsátani

Képek