Boldogságóra Program

Örömmel fogadtuk a hírt, mely szerint fenntartónk óvodai tornaszobára benyújtott pályázata nyert. A munkálatok 2020 őszén indultak. Ez a projekt nem várt feladat elé állította az óvodai dolgozók csapatát, ugyanis udvarunkat az építkezés idejére építési területté nyilvánították, ezért október végétől nem használhattuk azt.

A gyermekek felnőttekhez képest is többet igényelnek a mozgásból – leginkább saját elképzelésük szerinti módon. Az óvodapedagógus által irányított testmozgásnem elegendő az óvodáskorúak megfelelő intenzitású mozgásfejlődéséhez, mozgásigényük kielégítéséhez.

Csoportszobánk alapterülete nem teszi lehetővé „tornasarok” kialakítását, ezért mindennap változatos eszközök biztosításával motiváltuk gyermekeinket azok kipróbálására, használatuk gyakorlására. Egy kisebb tornaszivacsot állandó jelleggel a csoportszobában tartottunk, ezen a gyerekek szívesen kusztak, gurultak. A vesztibuláris idegrendszer ingerlése az óvodás korosztály alapigénye, ezért ezen igény kielégítésére különösen odafigyeltünk. A kicsiket gyakran vettük ölbe höcögtetni. Renszeresen előkerült a nagy füles ugrálólabda, ezeket az óvoda folyosóján használhatták. A trambulin és a tölcséris nagy kedvenc lett. Ezek „menetidejét” mondókák-dalocskák határozták meg, melyeket a sorbanállók énekeltek: trambulinon egy menetidő az „Ugráljunk, mint a verebek” dalocska kétszeri elénekléséig tartott, a tölcsérben pedig a „Megy a hajó liccs-loccs” versike lett a mérce.

Nehéz időszak volt ez a pár hónap „udvar nélküliség”, a tornaterem mindennapos téma volt. Reggelente és délutánonként mindenki átlesett a biztonsági kerítésen, számon tartották, hogy aznap mennyit haladtak a „mesterbácsik”.

Nagy öröm volt, amikor az udvart újra birtokba vehettük, és nagyon várjuk, hogy a befejezett tornaszobát felavathassuk.

Képek