Boldogságóra Program

10, Fenntartható boldogság
A hónap témájához tartozó mese, és az arról történt beszélgetés után ismét átgondoltuk, hogy kinek szeretnénk örömet okozni, kinek a batyujába tennénk egy szívecskét.
Megalkottuk a szeretetfolyosót, amelyen mindenjelenlévőt átbocsátottunk, hogy érezze, mennyire szeretjük. ( Egymással szemben áll a fele-fele arányban megosztott csoport, és egy-egy gyermekek áthalad a középre nyúló kezek finom, szeretetet sugárzó simogatása között.
A boldogbatyuk mára már egészen megteltek. Igen, van olyan is, akinek a sok hiányzás miatt, vagy ki tudja miért, kevesebb szívecske jutott a batyujába. Reméljük, hogy jövőre már mindenkinek egyformán sok öröme lesz a boldogságórákban.
Tapasztalataink a programmal kapcsolatban:
– egyre inkább észreveszik, amikor valamelyikük szomorú,
– egyre inkább próbálják vigasztalni egymást,
– véleményünk szerint gyermekeink nagyon elfogadóak egymással, egymás hibáival szemben is, támogatóan állnak egymáshoz, ( Pl. idegen környezetben, ( színpadon ) soha nem hagyják el egymást; ha valaki megsérül, azonnal segítségére sietnek; ha valaki rosszul érzi magát, akkor borogatják, vízzel kínálják… )
Jó látni, hogy egyre inkább ( édesapám szavaival élve ) életrevalóbbak, képesek észrevenni a szépet, a jót. Persze a koruknak megfelelő csibészség nem hiányzik belőlük, de ez így van rendjén.

Szigetszentmiklós, 2019. június 30.

A Kiscsikó csoport pedagógusai