Boldogságóra Program

Tégy jót!

Félrímes vers

November hetedike
a Bolyai-verseny napja…
Nem mentem iskolába,
szabad délelőttöt kapva.

Reggel otthon maradtam,
várt pár nyelvtani feladat.
Próbáltam megoldani,
hogy okosítsam magamat.

Anyanyelvi versenyre
négyfős csapatok készültek,
közben az osztálytársak
a tanórákon csücsültek.

A házi feladatot
mindenkitől kérni szokták.
Nekem is tudnom kellett.
– Nincs kivétel – majd ezt mondják.

Jakab Dani szívesen,
szépen közölte a leckét.
Hálás vagyok őneki,
hiszen raboltam idejét.

Ez kedves gesztus volt,
elraktároztam lelkembe.
– Én segítőkész leszek –
véstem emlékezetembe.

Néhány nap múlva történt,
hogy Lunka Szabolcs pajtásom
tesztelte a szünetben
mennyi az angol tudásom.

Megkérdezte, értem-e
az egyszerű jelen időt.
Elmagyaráztam neki…
A szakálla csaknem kinőtt.

Örültem, mikor Szabi
angol dogája ötös lett.
Boldogított egy érzés,
és nem csupán a köszönet.

A jótétemények itt
nem értek teljesen véget,
mert később folytatódnak
a láncszerű események.

Magdika néni rájött
oktatói szerepemre.
Jutalomból plusz pontot
írt tollal a füzetembe.

Érdemes még jót tenni?
Persze. A jóság „ragályos”.
Elterjedhet a Földön,
amely nem volna káros.

Tégy hát jót akárkivel,
ha éppen alkalmad nyílik!
– Jobb lesz veled a világ! –
ebben mind több ember bízik.