Boldogságóra Program

Norbinak szeretettel:

A kulcs

Rendetlen Roland szétszórt fazon.
Mi történt vele egy szép napon?
Elmesélem azonnal neked,
ha bemutattam a gyereket.

Padjában megtépázott könyvek,
láttukra csordulnak a könnyek.
Füzetei szamárfülesek,
ceruzái sosem hegyesek.

Felszerelésére nem vigyáz,
a szüleit törheti a frász.
Rendszerint elhagyja holmiját,
a radírt, vonalzót, pulcsiját.

Tavaly épp március elsején,
házuk negyedik emeletén,
lakásajtajuk előtt megállt.
tapogatta zsebeit, de hát…

De hát nem volt benne a kulcsa!
Hű, ez kissé neki is furcsa!
Sorra szedte elő, a kincsét:
gombot, szöget, Ági hajtincsét.

Lássuk, mit rejt a táska!
A tartalmát kihajigálta.
Ám a kulcsát ott sem találta!
Hogyan fog bejutni a lakásba?

Most aztán hová, kihez menjen?
hogy az eltűnt kulcsra ráleljen?
Elkezdte törni a kobakját.
Esetleg hívja fel az apját?

Merre járt ma iskola után?
Bámult maga elé oly bután.
– Beszaladtam a játszótérre!
– emlékezett vissza tettére.

Lélekszakadva futott oda,
és ekkor megtörtént a csoda:
szőke kisfiú sétált felé,
csillogó tárgyat nyújtott elé.

– Köszönöm szépen! – mondta neki,
mosolygó arcát nem feledi.
Roli szíve megtelt hálával,
hazarohant lakáskulcsával.

Boldogságában megfogadta,
hogy e naptól rendes Rolandka
majd csupa örömöt osztogat,
így téve vidámmá másokat.

„Rend a lelke mindennek” – tudod,
tanácsként eszembe ez jutott.
Rend a körülvevő világban,
rend az emberben, önmagában.

Képek