Boldogságóra Program

1. levél:
Kedves Reni!
Mivel sajnos már elutaztam az angliai kirándulásra, nem jövök át hozzád személyesen, de szeretnék bocsánatot kérni.
Valószínűleg nem érted, miért nem álltam veled szóba ilyen sokáig, ezért elmagyaráznám.
Mikor te is lekezdtél lovagolni, nagyon megörültem, hogy nem fogok annyira unatkozni. emlékszel, mennyit meséltem neked az edzésekről? Úgy láttam, örülsz neki, úgyhogy rengeteget beszéltem róla.
Aztán az első edzésed után meghallottam, ahogy Szilvivel szidtok valakit.
– … érted? Szóval ez a csaj olyan idegesítő! Mindig olyan dolgokat magyaráz, amit már ezer éve tudok! – döbbenten néztelek benneteket, mert biztos voltam benne, rólam beszélsz, majd sértődötten elvonultam.
Indulásom előtt egy nappal találkoztam Szilvivel, akivel jót nevetgéltünk. Megkérdezte tőlem, min vesztünk össze veled. Rögtön elkomorodtam.
-„Szóval ez a csaj olyan idegesítő! Mindig olyan dolgokat magyaráz, amit már ezer éve tudok!” Nem ismerős? – néztem rá szomorkásan.
– De. Erről beszéltünk Renivel. És? – erre mind a ketten értetlenül meredtünk egymásra. Ő azért, mert nem tudta, mi bajom van ezzel, én meg azért, mert azt nem tudtam, miért csinál úgy, mintha nem értené.
– Tudod, ez egy kicsit rosszul esett – vontam meg a vállam zavartan.
Ekkor meg ő bámult rám értetlenül, végül kitört belőle a nevetés.
– Az edzőről beszéltünk, nem rólad!
Szilvi, miután abbahagyta a vihogást, elmagyarázta, arról volt szó, hogy nem vagy megelégedve az edzővel, mert nem mond újat neked.
Tehát kérlek, ne haragudj rám ezért, csak félreértettem a helyzetet! Mivel tehetem jóvá?
Egyébként hogy vagy? Mi történik Ráckevén?
Írj vissza!
Budapest, 2015. március 9.
Erdős Nóra

2. levél
Kedves Bori!

Szeretném neked megbocsátani, amit tettél!
Mivel testvérek vagyunk, nem túl jó veled haragban lenni, de azért mérges voltam rád, amiért elvetted a fekete táskámat. Bár te állítottad, igenis a tiéd, ez nem egészen így volt. Elmesélem, hogy is volt valójában.
Emlékszem, mikor megkaptam mamától a táskát, valamiért nem tetszett. Neked viszont úgy tűnt, igen, ezért gondoltam, elcserélhetnénk a te fehér táskádra. Miután megtörtént a csere, hirtelen mind a kettőnknek megváltozott az ízlésvilága. Egymás táskáját követeltük vissza, ha már meg is egyeztünk: minden megy vissza, tied a világosabb színű, enyém a sötétebb. Igen ám, de később neked is megtetszett a fekete táska. Jöttél hozzám és kérted, cseréljünk megint. Viszont nekem jobban tetszett a fekete, így hát veszekedtünk egy darabig, aztán nyafogtál, utána én nyafogtam, végül csak békén hagytál.
Sajnos nem figyeltem, így nem vettem észre, hogy időközben elloptad a táskát. Ezért aztán nagyon-nagyon dühös lettem, de ne aggódj, már megbocsátottam. Amúgy pedig ezentúl elvárom tőled, többet ilyet ne tegyél!
Akkor nincs harag? S hogy ne is legyen, íme neked adom a fekete táskát örökre!
Millió puszit küldök.
Ráckeve, 2015. március 9.
Nóra

Erdős Nóra

Képek