Történet – A tizedik próbatétel
- Csoport neve: RAFAI5b
Hajónapló
2025. június 8.
Szokatlan kalandra szántam el magam. Életem célja, hogy megtaláljam a boldogságot. Úgy érzem, valami távoli világba kell eljutnom, hogy ezt elérjem. Minden ingatlanomat eladva vásároltam egy jegyet egy holland-amerikai hajótársaság luxushajóútjára. A hajó neve: Freedom of the Seas. Az úti célunk: a csodák földje. Az indulóállomás: Hamburg.
2025. június 9.
Sokan utazunk a hajón, mert mindenki szeretne találkozni a boldogsággal, és senki sem hisz abban, hogy a boldogság Európában létezik. Találkoztam a fedélzeten rokonszenves emberekkel, néhánnyal össze is barátkoztam. A kapitányunk barátságos, az utasokkal és a személyzettel is emberségesen bánik.
2025. június 10.
A természet nem kedvez az utunknak. Az időjárás barátságtalan. A fedélzeten senki nem tartózkodik, az úszómedence környéke néptelen. Egész nap a szobámban tartózkodom, s olvasom Martin Seligman: Az optimista gyermek című könyvét.
2025. június 11.
Viharba kerültünk. A matrózok elvesztették a fejüket és az útirányt is. Ismeretlen vizeken hánykódunk. Előfordulhat, hogy ez az utolsó bejegyzésem. Ha valaki olvassa a soraimat, ismeretlenül is őszintén kívánom neki, hogy találja meg a boldog élet titkát, amit nekem rövid életem során nem sikerült megtalálnom.
2028. június 8.
Már több mint három éve keressük a szigetet. Elfogyott a remény. A kapitányunk próbálja bennünk tartani a lelket. A többiek már feladták… Feladjuk. Visszafordulunk.
2028. augusztus 31.
Hazaértem. Csüggedt vagyok. Folyton azon jár az eszem, mit hibáztam el, s vajon hogyan juthatnék el mégis a csodák földjére. Csak az olvasás köt le. Le sem teszem a kezemből Richard Wiseman: Kapd össze magad! című művét. A kedvenc mondatom belőle:
„Ne aggódj akkor sem, ha két ballábad van: még mindig énekelhetsz.”
2028. szeptember 1.
Hogyan találhatnám meg a boldogságot? Lehet, hogy rosszul gondolkoztam, amikor drága pénzen vettem meg a luxus hajóutat. Talán a lélek útjait kellene bejárnom az óceánok helyett? Melyik a hosszabb, a fárasztóbb és a nehezebb?
2028. szeptember 25.
A könyvtárban búvárkodom. Meg kell találnom a megoldást. Egy régi könyv, egy régi kép, egy régi térkép, szakácskönyv ,… muszáj, hogy nyomára bukkanjak. Sok-sok régi szerző, mind úgy járt, mint én. Csak keresi a boldogságot, de nem találja. Hazafelé kedvetlenül bámulom a kirakatokat, s az egyik könyvesbolt kirakatában integetni kezd egy vadonatúj könyv:
– Dani! Vegyél meg! Van új a nap alatt!
2028. szeptember 28.
Végigolvastam Sonja Lyubomirsky könyvét. A tudatomat kell fejlesztenem! Megtanulom, mi a hála, az optimizmus, a megbocsátás és a kitartás. Újra hajóra szállok!!! Minden haragtól megtisztítom a szívem, minden ellenem elkövetett bűnt megbocsátok, s a hajóm oldalára ráfestem, kinek vagyok hálás és miért.
.
2028. október 1.
Három napomba került, s végre megtaláltam a csodák földjét. A szigetlakók igazán édesek és finomak: gumimacik, mézeskalácsok és négercsókok. Először féltek tőlem. Aztán megválasztottak királyukká. Velük maradok. Hoztam nekik egy ajándékot is, a kedvenc könyvemet: Martin Seligman: Flourish – Élj boldogan .című könyvét.
Utolsó bejegyzés
Boldognak lenni jó!
Jakab Dániel
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b
Képek