Boldogságóra Program

Az én Csodaországom
Nagyon sok ember él a Földön, amit Isten teremtett, ha egyáltalán Földnek lehet nevezni. Állítólag Isten teremtette, sokan hisznek benne, sokan nem. Nagyon sokan nem tisztelik egymást, nem bánnak emberhez méltóan a másikkal. Sokan azt hiszik, a pénz boldogít, de ez nem így van, hiába van pénz, ha nincs boldogság, vagy nagy a betegség.

Elképzeltem a Csodaországom.
Az én Csodaországom arról szólna, hogy mind emberek vagyunk, mind isten szolgái. Isten adott nekünk vizet, földet, levegőt, csak rajtunk múlik, hogy életünk mennyire legyen ezen a földön emberhez méltó.
Az én Csodaországomban az emberek nem tennének különbséget ember és ember közt, legyen az sárga, fekete, néger vagy cigány, szegény vagy gazdag, hajléktalan vagy jómódú.
Az én Csodaországomban oda tudnánk figyelni egymásra, segítőkészséggel fordulnánk egymás felé. Ha belegondolok, Isten is azt akarta, hogy éljünk, de ne így, hanem szeretetben és békében. Mi emberek tesszük tönkre a körülöttünk lévő világot. Sokan azt hiszik, halandók vagyunk, pedig nem vagyunk. Nem tudjuk értékelni, amit kaptunk, pedig lehetőség lenne rá.
Az én Csodaországom talán a múltban él tovább. Nagyon szeretnék visszamenni abba a világba, ahol még nincs tévé, villany, telefon, csak kis falvak a külvilágtól elzárva. Nincs szaloncukor, csak a pattogatott kukorica és színes papírba csomagolt dió a fenyőfán. Tudnánk mi az adni és kapni, gyereket nevelni, megdolgozni minden egyes falatért.
Az én Csodaországomban a gyerekek nem szólnak vissza a szüleiknek, tisztelik tanítóikat, társaikat.
Én abban a Csodaországban szeretnék élni, ahol nincs háború, öldöklés, irigység, csak szeretet. Ahol méltósággal emeljük fel a fejünket egymás előtt, és nem a pénz számít. Ha kell a szegénynek egy szelet kenyér vagy egy pár cipő, egy jó szó, akkor azt megkapja. A családon belül összetartás van jóban, rosszban, akár szegénységben vagy gazdagságban.
Ha belegondolok, mindenki fejében megvan, hogyan lehetne Csodaországban élni. Ha becsukjuk a szemünket látjuk, s meg lehetne valósítani mindent, csak akarni és élni kell a lehetőséggel, és máris ott lennénk Csodaországban.
Nem kellene tönkre tenni a földet, elpusztítani az állatokat, megmérgezni a vizet. Ezt mind mi tesszük, emberek, hát akkor miért számítunk csodára?
Csodaország már soha többé nem jön el a számunkra, csak a pusztulás, és erről mi tehetünk, emberek.
Aki Csodaországra vágyik, mint én is, el kellene gondolkodni azon, hogy hol is van Csodaország.
Bár vissza tudnék menni a múltba és újra felépíteni kis földünket.

Hát ez lenne csak igazán a Csodaország. Kérlek Istenem, ezt add meg nekem, legalább egyetlen napra!

Sarkadi Zoltán
Ráckevei Árpád Fejdelem Általános Iskola 5. b

Képek