Boldogságóra Program

Világaim

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság. A királyságot egy jószívű ember irányította. A neve: Piamond volt. Egy nap a király adott egy feladatot. Mi a feladat? Ezer ember megmentése. A kalandra elvittem a legbátrabb és legerősebb katonáimat. Reggel azzal kezdtünk, hogy minden embernek adtam száz aranyat, mert szívesen tartottak velem a veszélyes küldetésben. Eltelt egy nap és megtorpantunk. Csupán ötszáz embert lehetett megmenteni egy nap alatt. Következő nap alatt meg kétszázötven ember menekült meg a biztos halálból. Szerintetek ez olyan, mint egy videojáték? Szerintem igen. Folytatjátok?

…. Aztán kiderült, hogy ez csak álom volt. Vasárnap keltett az anyukám, és mondta: ideje kikelni az ágyból, mert megyünk a barátomhoz a testvéremmel.

Három óra elteltével odaértünk Natiékhoz.
Ő megörült nekünk. Azt is megengedte, hogy felmásszunk a padlásra. Megérintettem a padlásfeljáró ajtaját, megnyílt az átjárás, és felettünk kinyílt egy másik kapu is. Nem értettem, hogy mit keres felettünk átjáró.
– Megnézem, hogy hova vezet!– kiáltottam a többieknek.
A kapu felett volt egy város, Boldogság. Gyorsan visszamentem Natiékért, mert ezt nekik is látniuk kellett.

Átvittem őket az átjárón. Egy téren találtuk magunkat. A tér közepén egy Csokoládé-szökőkút, körülötte gumimacik, Kinder bonbonok, mandulás pite szeletkék. Benéztünk a házakba. Mézeskalács emberek laktak bennük. Megtekintettük az Országházat is. Az az egyetlen épület készült aranyból. Meglátogattunk egy laktanyát. A mandula katonák cukorfegyverekkel gyakorlatoztak. Felkerestük a Savoyai Kastélyt, régi grófi családé volt a kastély, akik zselés szaloncukorból építtették fel az otthonukat. Elsétáltunk az Erzsébet hídig. Az Erzsébet híd karamellből készült. Az Árpád Fejedelem Általános Iskolát keménycukor-falakkal húzták fel. Az alapját túróra dióból építették. Elsétáltunk az ánizsjátszótérre és mindenfélét játszottunk, pl. fogócska, bújócska, libikóka, hintaverseny.
Boldogság városban boldog emberek élnek. Mindenki végzi a munkáját. Nincsenek rossz indulatú emberek. Mindenki segítőkész. Szeretnek egymásnak ajándékot osztogatni. Mindenki udvarias mindenkivel. A gazdagok segítenek a szegényeknek.
A kivétel persze erősíti a szabályt. 7 óra 43-kor indultunk haza. Hazafelé eltévedtünk, s találtunk egy mocsárban egy kuckót. Bekukkantottunk a kuckó ablakán. Láttunk egy boszorkányt. Ő is észrevett bennünket és majdnem eltalált egy méregüveggel. Kitágult a pupillánk úgy rohantunk. Lekopogtunk a padlásajtón, az kinyílt, és átvezetett bennünket … egy harmadik világba.

Elállt a lélegzetünk. Az a világ tele volt sárkánnyal és sok-sok palotával. Különleges hely volt. De mi nem ezt a világot kerestük. Visszamentünk padlásajtóhoz. Zuhantunk, pörögtünk, majd felemelkedtünk. Végtére csak elvezetett a valódi világba.

Lekászálódtunk a padlás lépcsőjén. Nati és Dorina dadogtak:
– CsCsCsCsabi, van egy szárnyad!
Megtapogattam, hogy igaz-e.
– Hurrá! Teljesíthetem a küldetésemet! Nem hagyom cserben a maradék kétszázötven ember sem.
Visszaröpültem Piamond király birodalmába, s végigjátszottam a félbeszakadt játszmát, majd a barátaimat is elvittem egy körpanorámás repülésre.
Ez volt a történetem, ezek a világaim. Ki tudja, melyik az igazi?

Dimeg Csaba
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Dimeg Csaba
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola

Képek