Történet – A tizedik próbatétel
- Csoport neve: RAFAI5b
Egy napom Erdőországban (2.rész)
Az egyik ösvényen csúnya, vénséges anyóka totyogott, hátán hatalmas köteg rőzsével. Megsajnáltam, s átvettem a terhét, elcipeltem rozoga házikójáig. Szolgálatomért egy tubus átváltoztató kenőcsöt kaptam.
– Akinek ezzel a szivárványosan csillogó krémmel bekened a talpát, rögtön átalakul a kívánt élőlénnyé – tájékoztatott a boszorkányos néne.
A másik ösvényen parányi cinkefióka csipogott panaszosan, mert véletlenül kiesett a fészekből. Óvatosan visszaraktam a puha, meleg otthonába testvérei közé. Az örvendező madármama jótettemért cserébe megajándékozott saját tollával.
– Amennyiben szükséged van a segítségünkre, tépkedd apróra! – tanácsolta barátságosan.
A harmadik ösvényen harcias sündisznó viaskodott egy menyéttel. Mindkettőnek arra a halványkék tojásra fájt a foga, amit én villámgyorsan a zsebembe rejtettem.
Egy rettenetesen nagy barlanghoz érve a tobozgyerekek megálltak.
– Eljutottunk a Favágó Fejszések tanyájára – jelentették. Hangos horkolás zaja ütötte meg a fülemet. Odalopakodtam az üreg nyílásához, bekukucskáltam rajta. Hét óriás feküdt szunyókálva a földön, fejszével a feje alatt. Szerencsére mezítláb voltak, így gyorsan rákentem a talpukra az öreganyótól kapott összes csodakencét.
– Változzatok Faültető Fickókká! – kiáltottam.
Hű, az óhajom abban a pillanatban teljesült! A fejszékből ásók formálódtak. A termetes legények kemény fekhelyükről álmosan kászálódtak fel. Facsemetékkel a kezükben kivonultak, hogy megkezdjék új, természetvédő munkájukat.
– Az első próbát remekül kiálltad. Mehetünk a Levélrágó Lárvákhoz? – beszéltek hozzám a tobozok.
– Természetesen – bólintottam, és magabiztosan követtem őket.
Rövid idő múlva szinte csupasz fák látványa döbbentett meg. Ó, hová tűntek a dús lombkoronák? Kövér, barna hernyók tucatjai mászkáltak a csonka leveleken, állandóan rágcsálva azokat. Pici darabokra szaggattam a cinegetollat, s türelmesen vártam. Hirtelen szárnysuhogás hallatszott, elsötétült az ég a rengeteg tarka madártól. Leszálltak az ágakra, fürgén bekapkodták a kártevőket. Jóllakottan repültek tovább. Mi pedig elégedetten folytattuk utunkat az erdő közepén elterülő Mérgező Mocsár felé.
– Tudod-e miért ez a neve? – faggatott Toboz Timi.
– Fogalmam sincs – válaszoltam őszintén.
– Az iszapjában disznó nagyságú gonosz varangy lakik. Ennek bőrmirigyei gyilkos váladékot termelnek, amely növényt és állatot egyaránt megöl, sőt megfertőzi a talajt – világosított fel Toboz Tomi.
Pihelevics Bence
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola
Képek