Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Szerda délután
Szerda reggel ránéztem az órarendemre ás láttam, hogy hat órám lesz.
Ez igazán jó hír volt számomra, mert tudtam, hogy egy hetedikes barátomnak is ennyi lesz, így együtt tudunk majd hazamenni.A szerdai nap egyébként nem volt unalmas a suliban.még ötösöket is kaptam. izgatottan vártam a hatodik óra végét, hogy végre együtt indulhassunk a barátommal haza. Éppen indultam a barátom terme elé, amikor eszembe jutott, hogy a termünkben hagytam a nyelvtan tankönyvemet.Gyorsan visszamentem érte, eltettem a táskámba, amikor Máté megszólított.hogy várjam meg. Megvártam. .. A hetedikes barátom már nem volt a termében. Pár pillantást vetettem a székére, és felfedeztem, hogy a tornazsákját ott felejtette. Gondolkodás nélkül felkaptam. Kezdtem nagyon mérges lenni és szaladni az udvar felé, mikor a portás megállított:
-Nem szaladunk!
– Rendben, csak sietek a barátom után.
Továbbmentem az udvaron s a nevét kezdtem kiabálni. Ott pedig az igazgatónő szólt rám. Ennyi volt. gondoltam magamban és szomorúan a biciklimért kullogtam. Búval bélelten útnak eredtem, valamiért elnéztem a bolt felé, ahol a tízóraimat szoktam venni. Valaki állt ott és beszélgetett.Ugyanolyan táskája volt, mint a haveromnak. Megfordult, s Ő volt! Akkora kő esett le a szívemről, mint egy ház.
– Nem hiányzik valami? – kérdeztem tőle.
Gondolkodóba esett, majd a homlokára csapot, mert észrevette, hogy lóbálok valamit a kezemben.
– A tornazsákom! – mondta mosolyogva.
Végre elindultunk együtt haza. Útközben mesélte el, hogy ő is ugyanolyan mérges volt, mint én. Keresett engem, és ő sem talált sehol. Mind a ketten azt hittük, hogy nem várta meg a másik.
Estére sikerült megnyugodnom. Másnap a suliban egész nap erről beszéltünk és jókat mosolyogtunk magunkon. Abban azért megegyeztünk, hogy igaz a mondás. Minden jó, ha a vége jó!
Erdős András