Történet

Egyszer volt egy célom

Egyszer volt egy célom… egy kiskutya!
Anyát és apát kérleltem, hogy legyen egy kiskutyám. Az aprod.hu oldalon csodálgattam a kutyusokat, de mindegyik messze született tőlünk.
Március 12-én van a szülinapom. Eljött március 10. , idén szombat. Bátyámmal, Adriánnal tévét néztünk, amikor kopogtak az ajtón. Kinyitottam. Az ajtón egy ősz hajú néni lépett be egy kosárral. A kosárból egy fekete-fehér színű kiskutya kukucskált ki nagy barna szemével. Egyből hozzászaladtam és megsimogattam. Közben pedig anyát simogattam a szememmel. Megtartottuk a kutyust. Elneveztük Bukfencnek. Már kétéves.
Buksiért nem kellett semmilyen megerőltető dolgot tennem. Annak köszönhetem, hogy édesanyám teljesíti a kimondott és ki nem mondott kívánságainkat, áldozatot hoz értünk, mindenkinél jobban szereti a gyermekeit. Van egy másik célom Bukfenc gondozásán túl. Egy még fontosabb cél. Megszolgálni édesanyámnak ezt a végtelen szeretetet.

Cserna Izabella