Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek” Karinthy Frigyes
Az új év egy egyáltalán nem apró örömmel kezdődött. Kaptam egy levelet az egyik kis tanítványomtól. Sokszor elolvasom majd az évek múlásával, mert derűt fog varázsolni a legszomorúbb napomon is. Azért osztom meg, mert jól példázza, hogy minden okunk megvan bizakodni a felnövekvő nemzedékben.
A levél szövege:
Bal oldalon: Megígérem, hogy az elkövetkező 4 és fél évben fog kapni mindig irományokat pl.: vázlat, másolás, fogalmazás
Jobb oldalon:
A hosszú, hosszú iromány
Egy nap otthon gondolkodtam, mivel kéne meglepni Tünde nénit.
Eszembe jutott, hogy Tünde néni szereti, ha sokat írunk. Hirtelen megszületett az ötlet, hogy leírom a János vitéz című elbeszélő költeményt. Amint kipattant az ötlet, elkezdtem írni. Kereken egy hónapig írtam.Pontosan 369 versszakból és 27 énekből áll. Vahot Imre 100 forintot fizetett érte. Ezt a pénzt Petőfi Sándor a szüleinek adta. A költemény egyből a közepébe vágott, más szóval, in medias res. Eljött az a nap, hogy leadtam.Tünde néni nagyon örült. Kaptam tőle egy nagy 5*-öst. Na a vázlatokról ne is beszéljünk. Ezzel a fogalmazással szeretném megköszönni. Petőfi Sándor 1844 novemberében írta a János vitézt, én meg 2014 novemberében. Csak 170 év különbség.
Utóirat: Tünde néni ezt ne mutasd meg senkinek. Ez a mi kettőnk titka.:)
Boldog Új Évet kívánok
Bocsánat a hibákért.
Igaz, amit a gyerek a levélben ír. Karácsonyra megkaptam életem egyik legszebb ajándékát: lemásolta a teljes János vitézt egy egyszerű kis vonalas füzetbe, a legolcsóbb fajtába, amit a sarki boltban kapni lehet.
Képek