Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
A testvéri szeretet
Dominik, a testvérem hetedikes. Súlyzózik, így olyan izmai vannak, mint egy középiskolásnak. Tekintélye van az iskolában, mert nagy vagány.
Én is felnézek rá. Azért mert jószívű és segítőkész. Ezt csak én tudom, ez a mi titkunk. Amikor kisebbek voltunk a bátyámmal, akkor sokat segített nekem. Elsős koromban segített a leckében, és azóta is besegít, ha elakadok valamiben. Nemcsak a tanulásban, hanem az élet bármilyen dolgában. Sok jó dolgot tanulok tőle: hogy tartsam meg a barátaimat, mit olvassak, mit játsszak, milyen kiállítást nézzek meg, hogy beszéljek a lányokkal, stb.
Amíg kicsi volt a kutyánk, jól boldogultam a házikedvenccel. De ahogy nőtt, ugrált és nem szívesen mentem közel hozzá. Dominik ebben is segített: megszelídítette az irányomban, együtt sétáltattuk a Duna-parton, együtt dobáltuk neki a labdát, s együtt tanítottunk neki ügyes trükköket. Amikor meghalt a kutyus, a bátyókám megvigasztalt, elmagyarázta, hogy ez az élet rendje.
Egyetlen apró kedves gesztus is örömet tud okozni. A testvérem számtalan gesztusa pedig biztonságérzetet eredményez. Neki készítettem az egyik adventi angyalt. Azt írtam rá: Nem vagy egyedül. Pedig az az igazság, hogy én nem vagyok egyedül.