Boldogságóra Program

A tornacipő
Laci bácsi nagyon szigorú. A legjobb edző, de megrögzötten ragaszkodik a szabályokhoz. Például nem enged be a tornaterembe utcai cipőben.
Reggel bejöttem az iskolába. Az első óra tesi lett volna, de elmaradt, mert előadást tartottunk az első adventi gyertyagyújtás alkalmából. Elég nagy tapsot kaptunk. Eltelt a második óra is, a matematika. Eltelt a többi is – ücsörögve a helyünkön. Ebéd után végre leszáguldottam a tornaterembe a foci edzésre. Az öltözőben vettem észre, hogy a nagy ünnepi készülődésben otthon maradt a tornacipőm. Egy világ omlott bennem össze: ma már nem sportolhatok, kizárt dolog, hogy Laci bácsi megengedi. Pedig ekkor már minden porcikám kívánta a mozgást.
Megsemmisültem lóbáltam a lábamat. Sírni nem akartam, pedig ez egyszer tudtam volna. Laci bácsi benézett az öltözőbe, miért piszmogok ennyi ideig. Felkészültem egy alapos fejmosásra. De meglepetésemre szó nélkül kifordult az ajtón, és egy edzőcipővel tért vissza. Felpróbáltam. Biztosan 38-as, mert illet a lábamra. Odaadta – örökre. De a termen kívül nem használhatom.
Kedves nagyon szigorú Laci bácsi! Köszönöm. Nem használom a termen kívül. Nem akarom elveszteni a becsületemet Laci bácsi előtt. Tisztelem.