Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Az angyalka
A Boldogságprogram, amelyben örömmel vesz részt az osztályunk, minden hónapban kap egy érdekes feladatot.
A decemberi feladat újabb kihívás elé állított bennünket. Az osztályból mindenkinek egy-egy angyalt kellett készítenie egy osztálytárs számára és egy jó barátnak az iskolából. Az osztályból nem saját választás alapján dönthettünk, hogy kinek ajándékozzuk az angyalkánkat, hanem egy közös kalapba került a neve mindenkinek. Húztunk egyenként egy cetlit, ami egy nevet rejtett. A Boldogságprogram kilenc üzenetet, jókívánságot küldött nekünk. Ezek közül kellett egyet kiválasztani és az angyalkára írni. Ez eddig sima ügy volt. Na de az iskolából választani valakit, az már más történet volt. Némi töprengés után arra jutottam, hogy egy jó haveromat, Végh Marcit választom a 6.a osztályból . A következő fejtörést okozta: hogyan csalogatom a termünk elé? Hirtelen beugrott az ötlet, mivel pont nálam voltak a fafaragó táborban készített munkáim, amit hon- és népismeret órára hoztam magammal. Így hát szóltam Marcinak, hogy a harmadik szünetben jöjjön a termünk elé, mert meg szeretném mutatni neki a táborban készült faragásaimat. Örömmel mondott igent, mivel a mi barátságunk ebben a bizonyos fafaragó táborban szövődött a nyáron, Isztiméren. Bár ő sajnos néhány napig vehetett részt a táborban, így nem látta a munkáimat. Marci nagyon izgatott volt, alig tudtam visszatartani, hogy csak a harmadik szünetben jöjjön a termünkhöz, mert Tünde néni azt kérte tőlünk. A második szünet nehezen telt,mert állandóan meg akarta nézni a fafaragásokat. A máskor oly rövidnek tűnő szünet, most mintha órákig tartott volna. Hála Istennek egyszer csak megszólalt a jó öreg csengő:
– Csrrrrrrr!
A harmadik szünetben elmentem Marciért, majd együtt sétáltunk a termünk elé. Tünde néni kérdezte is, hogy:
– Az angyalkák átadására jöttetek?
– Nem, Andris mutatni akar nekem valamit – mondta.
– De igen! – szóltam elég izgatottan.
Majd odaadtam neki az angyalt és persze megmutattam a faragásaimat is. Marci nagyon meglepődött és örömmel fogadta az angyalt. Tünde néni lefotózott bennünket. A fotók egész jól sikerültek.
Nagyon boldog voltam, hogy Marcinak örömet szerezhettem. A történtek után azon gondolkodtam, hogy milyen kicsi elég ahhoz, hogy boldoggá tegyünk valakit.