történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Ajándék
Engem édesanyám egyedül nevel, s kevés a pénzünk.
Szomorú sorsom lenne, ha az osztálytársaim között nem rejtőznének jótékony manócskák jótékony szüleikkel névtelenül.
Tavaly a karácsonyi ajándékozás alkalmával nem dobtam bele a nevem a kalapba, s nem is húztam ki senki nevét, mert édesanyámnak ez megterhelő lett volna. Nem szóltam erről senkinek. Az osztálykarácsony napján egykedvűen üldögéltem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis ajándékszatyor van a padomban, a szatyorra ráírták a nevemet. Egy aranyos kis plüss szarvas lapult benne, nyaka köré sálat tekertek, nehogy megfázzon. A szatyorka alján pedig húsz kis mézeskalács, éppen annyi, ahány társam van az osztályban. Mind különböző volt, mint az osztálytársaim: virág, szív, autó, csillag, angyal, csengettyű, templom stb. alakúak.
Idén színházba készült az osztályunk. Szabó Magda: Abigél című regényének musical változatát tervezték megnézni. Elég borsos jegyárak voltak. Az osztályfőnökünk igyekezett kedvezményt kicsikarni a színháztól, de ez nem sikerült, mert ez egy népszerű előadás. Én le is mondtam róla. November 4-én, az előadás napján lassan ballagtam hazafelé az ötödik óra után egyedül, miközben a többiek szaporázták a lépteiket, hogy visszaérjenek a busz indulásáig az iskola parkolójába. Egyszer csak csörög a telefon, édesanyám felveszi, mosolyog, kikészíti a legszebb ruhámat, rám adja, szépen megfésül, sürget, hogy el ne késsünk, s könnytől ragyogó szemmel kísér kézenfogva vissza az iskola elé. Kiderült, hogy valaki vásárolt egy jegyet számomra is. Ma sem tudom, hogy ki volt a jótevő. De az előadás, az csodálatos volt!
Szeretnék én is adni valamit a közösségnek, akik ilyen szépen bánnak velem. Húsz angyalt vágok ki papírból, s a közelgő adventen minden osztálytársam padjába elrejtek egyet. És írok egy színdarabot nekik. Én leszek benne a női lovag, akire mindig számíthatnak a társai.