Boldogságóra Program

Óránkat relaxációval kezdtük: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok!”.
Miután jól kinyújtóztattuk magunkat, felolvastam Panyi Katinka meséjét a törpékről és az óriásokról. Hogy teljesen beleéljük magunkat a mesébe, eljátszottuk az online feladattár által ajánlott Viharjátékot: arra dőltünk, amerre a szél fújt minket. A játék nagyon sok nevetéssel járt, megalapozta az óránk hangulatát.
Az elméleti háttérről beszélgettünk egy kicsit: mindenki egyetértett abban, hogy a testmozgás pozitív hatással van a hangulatunkra.
A Boldogságóránkat követő nap került sor iskolánkban a gyereknapra, ahol délelőtt egy nyolc állomásból álló akadályversenyen vettek részt a tanulók. A feladatok között volt testi erőt és ügyességet igénylő játék, de volt olyan állomás is, ahol a gyerekek tudására és ismereteikre volt szükség. A csapatokban vegyesen voltak tanulók 1-8. osztályig, kicsik és nagyok együtt küzdöttek a célért.
Az akadályversenyt követően megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a csapatokban mindenki egyformán értékes volt: a „törpék” és az „óriások” is. Ahogyan a mesében a törpéknek segített az óriás és az óriásnak segítettek a törpék, úgy segítették itt is egymást kölcsönösen a csapatok kisebb és nagyobb tagjai. A talicskatoló versenynél például fontos volt, hogy legyenek kicsik, akiket könnyű tolni, és legyenek nagyok és erősek is, akik elbírják társaikat a talicskában.
Megbeszéltük, hogy kinek melyik állomás tetszett a legjobban, majd felsoroltuk azokat az érzelmeket, amiket a mozgás váltott ki belőlünk.
A végső következtetésben egyetértettünk: mozogni jó, a sport boldogságunkat fokozza, az aktivitás jót tesz testünknek és lelkünknek egyaránt.

Képek