Boldogságóra Program

Csoportunkban az utóbbi időben nagyon sokat árulkodnak egymásra a gyerekek. A beszélgetőkörben alaposan kitárgyaltuk ezt a témát. Hiszen nehéz azt megállapítani, hogy mikor is árulkodunk a másikra, mikor szóljunk az óvó néninek, mit tudnak a gyerekek maguk is megoldani. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az árulkodás mindig valami szófogadatlanság, szabályszegés, rossz tulajdonság, valami negatív tevékenység következménye. Ebből következett a célkitűzésünk. Azt figyeljük ki milyen jót cselekedett aznap. ( Természetesen megbeszéltük azt is, hogy a felnőttnek milyen esetekben kell szólni a gyerekeknek). Ezután ha hozzám fordultak és rákezdték, hogy óvó néni, a szokásos intonációval, mindig megkérdeztem, hogy jót, vagy rosszat szeretnének mondani a társukról. Ha jót, azt örömmel meghallgattam, a többiekkel is megosztottam és piros szívecske járt annak aki mondta, és annak is aki jót tett. Ha szabályszegésről, nem megfelelő viselkedésről, cselekedetről esett szó, mindig megkérdeztem meg tudod-e oldani, tudsz-e segíteni társadnak, hogy kijavítsa a hibáját, vagy segítsek ebben. Először ritkább lett az árulkodás, majd lassanként, először segítséggel, aztán pár gyermek el kezdte felfedezni társuk jó tulajdonságait. Lassan haladunk, de jó úton járunk. Kezd a jóra nyílni a szemünk. Ez szerintem jó cél.

Képek