Boldogságóra Program

Kanizsai Dorottya Általános Iskola, Siklós
Iskolánkban ebben a tanévben indítottuk útjára a boldogságórákat. Legnagyobbak és legkisebbek közös programjaként alakult az első hónapunk. A 8. b osztály kis ajándékkal, sok szeretettel várta első nap az 1. b megszeppent diákjait. Összebarátkoztak, párok alakultak. A nagyok segítik a kicsik beilleszkedését, a kicsik pedig segítségért fordulhatnak a nagyokhoz. A hála témakörét is közösen dolgoztuk fel. Olyan hálafát készítettünk, melyre az elsősök lerajzolták mindazt, amiért hálásak reggel, napközben és este, a nyolcadikosok pedig írtak minderről. Kicsik és nagyok hálakavicsokkal tértek haza az első óra után, megköszönve a szülők szeretetét, gondoskodását. Könnyeket csalhatott a szülők szemébe a legnagyobbak által írt sok-sok hálalevél is.
Az elsősökkel rövid relaxációval kezdtük az órát, majd arról beszélgettünk, hogy ha írás órán írni, olvasáson olvasni tanulnak, vajon mit tanulhatnak a boldogságórákon. örömkör keretében mindenki elmesélte, milyen csodálatos dolgok történtek vele aznap, miért mondhatunk hálát. Bizony volt olyan kisgyerek, aki azt mondta, ő nem örül semminek, vele nem történik semmi jó. Remélem a program során ez a kisfiú is megtanulja majd észrevenni mindazt a szépséget, mely körülveszi. Ezt követően rajzoltunk hálaleveleket, köveket.
A nyolcadikosokkal komolyabb elméleti ismerkedés előzte meg a boldogságfa elkészítését. Ők már megértik a kutatási eredményeket, akarják tudni, miért foglalkozunk például a hála témakörével. Az elméleti ismertetés után velük is örömkört alkottunk, összegyűjtöttük a jó történéseket. Ezek után azt kértem tőlük, hogy menjenek oda egymáshoz, és mondjanak köszönetet valamiért, amit még nem tudtak megköszönni. Nagyon megható pillanatokat éltünk meg. Ezek után választhattak feladatot. Volt, aki a szüleinek írt levelet, volt, aki a hálafára gyűjtötte írta fel a köszöneteit, volt, aki hálacetliket írt tanároknak, osztálytársaknak, családtagoknak, barátoknak. Sírtunk, nevettünk, katartikus élmény volt.
Úgy döntöttem, hogy minden feladatot, amit a gyerekeknek adok, kipróbálok magam is, hogy megtapasztaljam milyen érzés. Így írtam levelet a szüleimnek, amit postán adtam fel, és magam is meglepődtem azon, hogy ez milyen jó érzéssel töltött el. Jó volt hallani a szüleim meghatott hangját, amikor megkapták a levelet, és fontos, hogy mindezt én még időben megtettem.
Galambosiné Honfi Anita