Boldogságóra Program

Nem is tudom, hogy hogyan kezdjem. Ez a hónap több szempontból is különleges, hiszen az apró örömök keresése egy csodálatos lehetőség arra, hogy megtanuljunk a jelenben lenni. És most nem csak a boldogságórákon tanulhatja ezt az ember gyereke, de az igazi életben is kőkeményen erre lettünk ítélve. Azért használom ezt a kifejezést, mert nem mi döntöttünk így, hanem az élet.
A hónap elején még együtt indultunk apró öröm kereső sétára az iskola melletti közeli parkba. Együtt vettük észre a nyíló virágokat, és együtt hallgattuk a madarak éneket. Együtt készítettünk apró örömöket megjelenítő pillanatképeket.
aztán jött egy vágás. Olyan volt ez mint amikor az újszülöttet levágják a köldökzsinórról. Először furcsa érzés, de aztán mégis megnyugszik a pici az édesanyja ölelésében. Én most így távolról próbálom ölelni a kis elsősöket, akik még alig szokták meg az iskolát, és máris távol kerültek tőle.
Először írtam nekik egy levelet, olyan igazit, amit a postás szokott kivinni. Küldtem nekik egy puzzle képet, és arra kértem őket rajzolják rá, milyen távol lenni, de mégis együtt.
A hónap további részében a wordwall készségfejlesztő felület segítségével készítettem neki először egy pörgethető szerencsekereket, ahol is különböző apró örömöket okozó cselekedeteket pörgethettek ki, így megélve a pillanatokat és másoknak is tudtak örömet okozni. Készítettem nekik egy párosítós játékot is, ahol különböző örömmel kapcsolatos fogalmat kellett összepárosítani.
Végül megkértem őket, hogy rajzolják le, hogy egy kulcslyukon keresztül milyennek látják most a világot? Milyen örömöt találnak benne. ÉSSSS!!! Találtak!!!

Képek