Boldogságóra Program

Társas kapcsolatok ápolása november

A 24 fős osztályból a november 8-i keddi napon 10 fő volt jelen, mert iskolánkban Nyílt napok vannak. A 14 tanuló ünnepi öltözetben fogadta és segítette a leendő kilencedikesek érkezését.
Így most 10 fővel jött létre ez az óra!

1.Labdát dobáltuk egymásnak: Mit jelent számodra a társas kapcsolat? Az alábbi válaszok születtek: mit jelent ez a szó? Ez mi?- kérdezte ijedten egy fiú labdával a kezében.
További megoldások: Párkapcsolat, baráti kapcsolat, magány, több ember, osztályközösség, közös lónak túrós a háta, társasjáték, gyülekezés, csapatjáték, közös dohányzás, esetleg kocsmázás, veszekedés, randevú, együttes élmény, jókedv.

2. Lerajzolták a tenyerüket és az ujjakba beleírták, hogy milyen fontos kapcsolataik vannak: baráti, barátnőm, tesóim, nagyszüleim és anya, vitorlás tábori srácok, osztálytársak, családom minden tagja.
Volt, aki a kapcsolatokat csoportosította: párkapcsolat, baráti kapcsolat, ismerősi kapcsolat, hozamkapcsolat. Na, ez a hozamkapcsolat érdekes szó volt, erről percekig beszélgettünk. Új szó ez, és a mai világban kezd elterjedni, érdekkapcsolat címen.
Volt, aki az ujjakba tulajdonságokat írt: megértés, közös nevetés, őszinteség, programok, jófejség. Vagy egy másik tanulónál: segítés, nyitottság, lazaság, kedvesség, őszinteség jelent meg.

3.Megalkottuk közösen a jó kapcsolat szabályait, pontjait is:
Az őszinteség és a hűség a kapcsolat alapja. Ház sincs alap nélkül!
Lehetsz más véleményen, de járjon egyformán az agyunk bizonyos területeken!
Beszélgessünk sokat! Fontos a kommunikáció!
Légy megértő!
Fontos a közös nyelv (Google fodító is segíthet)
Legyen közös valóság! Légy segítőkész!
Bízol-e? Mennyire tudsz bízni? BIZALOM! BIZALOM!
A problémamegoldó képességed milyen?
Félreértéseket kezeld!
Légy empátiás!
Rendelkezzél érzelmi intelligenciával!
Légy tudatos!
Lélegezz!

4. A bátor kis papagáj mesét kapták meg tőlem és erről beszélgettünk:
„Csak ennyit tudok tenni, de ennyit megteszek!
Szerintük egy kis segítség is jó. De a szándék is jó. Jó, h lehet valakire számítani és nem vagyunk egyedül.
szép kis papagáj a szereplő
jó a segítség
kismadár kitartása példás

5. Egy fiú, aki a 9. b osztályba jár, ezzel a mesével lepett meg:

Egy kisfiú és a vadludak!
Nyugovóra tért a nap, utoljára bepillantott az erdőbe. hol a vadak léptei, mint zeneszó lepték el a tájat. Sápadt köd ivódott a lomha, elnyúlt fák ágai közé. Esőverte vadludak gágogását hozta felém az őszi szél. Én, mint apró gyermek kellő áhítattal hallgattam e csodás zeneszót, melyet azóta sem feledek.
Szüleimtől sokat hallottam a ludak vándorlásáról, édesapám sokat mesélt, mikor az ezer színben pompázó öregtölgyes oltalmában puskájával, és hűséges társával, Bodri kutyával sétálgatott. Jómagam is részese lehettem e csodás látványnak, így hát haza szaladván a szegről leakasztottam a csodatarisznyám, és úgy döntöttem, hogy magam is velük tartok a következő lihogóig. El is indultam vállamon a csodatarisznyával, és kezemben, míg nagyapám által faragott vándorbottal. Jó anyám lágy hangjával utánam szólt.
– Hová ilyen sietősen édes fiam?
– Csak a következő nádasig!
Édesanyám hamvas arcán a mosoly, elhúzódott, mint őszi reggelen az első napsugár. Gyöngéden csak ennyit szólt: az úr kísérje utadat. Visszatartani, á dehogy tartott hisz ő tudta csak igazán hogy, mennyit ér nekem ez az utazás. Elindultam hát a szülői ház oltalma alól. Rohantam hát vissza a vadludakhoz, hol roskadó, öreg fahídon megálltam egy pillanatra, megcsodálni a patakban fodrozódó őszi leveleket. De tudtam, hogy, nem sokáig gyönyörködhetek az ősz varázslatában, hisz a vadludak már indulóban voltak.
Odaérve ijedten látom, hogy a vadludak már a szárnyukat bontogatják, nem telt bele pár pillanat, s már az öreg Mátra felett újra kialakult az a bizonyos V-alak, hisz tudtam, hogy ők Délre tartanak, meleg szívvel búcsút vettem tőlük, reménykedven abban, hogy, tavasszal mikor kikericstől virul a határ, újra láthatom majd őket. Tarisznyámat vállamra csapva, hátat fordítottam a vén Mátrának, s elindultam az apám által gondosan kijelölt ösvényen. Elég későre járt már mikor, valami apró neszre lettem figyelmes a galagonya bokor tövében, félve, de annál nagyobb kíváncsisággal félrehajtottam az avart a botommal. S láss csodát egy törött szárnyú lúd hevert a száraz fűben. Csodatarisznyám előkaptam és gondosan beleigazítottam a vándormadarat, sietve futottam át az öregtölgyesen felverve az éjszakai csöndet! Hogy minél előbb haza vigyem, s jó kezekbe adjam a madarat. Édesanyám intőszava egész úton fülembe csengett, kisházunk elé érvén, reccsen a kapu és azon nyomban nyílik az ajtó. Lámpafénye szűrődik ki a küszöbre s hallom anyám hívó szavát.
– Hát megjöttél lelkem,
– itt vagyok édesanyám de, nem egyedül jöttem, törött szárnyú lúd van az én csodatarisznyámban.
Édesanyám gondoskodó kezei közé fogván óvatosan, mint egy törékeny kisdedet. Rögvest előkerült a kredenc fiókból a fásli és a nagyolló is. Ennek bizony szárnya törött! Jegyezte meg jó apám, s gyöngéd mozdulattal kötözte át a lúd szárnyát.
Én szótlanul álltam anyám mellett gondosan figyelve az esemény részleteit. Lelkem mélyen tudtam, hogy, sokáig nem marad, hisz szabadnak született s szabad is marad.
Teltek múltak a napok s lekerült a kötés ragyogó nap sugara borította be a tájat, az öreg tölgyes újra a régi színében pompázott, bodzavirágtól fehérlett a határ s puskadörrenése verte fel a kora tavaszi tájat. Aranyló nap sugarán, megérkeztek a vadludak, melynek hangjától melegség töltötte el minden ember szívét. De ez a Baromfi udvarban sem volt kivétel, erőteljes gágogás lepte el a berek, minden zegét – zugát. Az én libám is érezte, hogy itt a búcsú ideje, szárnyait egymás után bontogatni kezdte mintha csak álom lett volna az egész.
Én fájó szívvel könnyes búcsút vettem tőle, és tovaillant a sűrű nádas oltalma közé.
Lelkem mélyén tudtam, hogy nem látjuk már egymást! De bizakodóan álltam a dolgok elé, s reménykedtem benne, hogy sosem felejti el ezt a szerény zsindelytetős házat, mely, ha néha szerény is, de annál nagyobb szeretet lakozik benne.
Párszor még kisétáltam a tóhoz, de gágogás helyett csak a békák szerenádja hallatszott. s hogy ez mind igaz e? Talán majd ősszel, ha útra kelnek kiderül.
Írta: Horváth Péter

Péter kérte tőlem, hogy nyugdíjas klubnak szeretne felolvasni. Tegnap november 8-án elvittem egy klubba és közel 30 embernek különleges verseket olvasott fel. További meghívásokat is kapott felolvasás céljából. Jó látni, hogy tiszteli az időseket és sikere volt.

A boldogságórát az osztályomban, a 13. c osztályomban tartok, de többi osztályba is viszek be feladatokat. Jó látni a diákok kapcsolódását a témához. Öröm csinálni.
Például egyik osztályban eljátszottuk a tavalyi novemberi részből a padosat:
Kivel ülnél most le egy padra?
Hol van ez a pad?
Miről beszélgetnétek?
Mit tanácsolna neked?
Milyen az időjárásotok?

Sok elhunyt nagypapa és nagymama is jelen voltak a beszélgetésekben.

Képek