Boldogságóra Program

Bevezetés
Tóth Ágnes vagyok a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium Eltérő Tantervű Tagiskolájának gyógypedagógusa, munkaközösség-vezetője, gyermek-és ifjúságvédelmi felelőse. Az idei tanévtől kezdve vagyok iskolánk Boldogságóra pedagógusa.
Az Eltérő Tantervű Tagiskola specialitása, hogy szegregált általános iskolaként működik, de nem EGYMI-ként funkcionál. Összesen 53 tanulónk van, akik 4 évfolyamon, összevont osztályokban tanulnak.
Gyermekeink többsége sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanuló, de van egy értelmileg akadályozott gyermekünk is. Tanulóinkról elmondható az is, hogy többségük nevelőszülőnél nevelkedik. Ezekből látszik, hogy gyermekeink hátrányos helyzetűek, fiatal koruk ellenére már nagyon sok nehézségen és élethelyzeten mentek át.
Szívügyemnek érzem a tanulóim sorsát, felnőttkori önálló életvitelüket, ezért is gondoltam jó lehetőségnek a Boldogságórákat. Fontos, hogy a gyermekek ne azt a negatív mintát kövessék, amiket otthon láttak, vagy hogy az őket érő stigmák miatt ne törjenek meg, hanem tudjanak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, és a pozitív megküzdési sratégiákat válasszák a romboló stratégiák helyett.

A Boldog Iskola és a Boldogságórák fogadtatása
Az idei tanévben nyertük el először – és reméljük, nem utoljára – a Boldog Iskola címet. A nevelőtestület már a cím elnyerése előtt is támogatta a tervemet és ez a támogatás, érdeklődés az egész tanévben kitartott.
A szülők a tanév elején tudták meg, hogy Boldog Iskola lettünk. Egyöntetű volt az öröm, mindenkitől csak pozitív visszajelzést, megerősítést kaptunk. Rengeteg érdeklődés is kísérte a kezdeti szakaszt, mert sokan nem hallottak még a Boldog Iskoláról. A legkedvesebb visszajelzés az volt, hogy már eddig is tudták, hogy mi vagyunk a legboldogabb iskola és ideje volt, hogy ezt más is elismerje… 
A tanulók már attól boldogok voltak, hogy Boldogságórát fogok nekik tartani. Minden órát, minden csoport hatalmas izgalommal és érdeklődéssel várt. Minden hét elején megkaptam az elsőseimtől azt a kérdést, hogy Ági néni, mennyit kell még aludni Boldogságóráig? A nagyobb évfolyamokon is a hét fénypontja volt a Boldogságóra, és még a nehezen motiválható, iskolába vetett hitükben megfogyott, túlkoros tanulóim is aktívan vettek részt az órákon. Szerintem, ennél nagyobb igazolás nem is kell arról, hogy helye van nálunk a Boldogságóráknak! 

A Boldogságórák tapasztalatai
A Boldogságóra könyvek, a program zömében ép fejlődésmenetű gyermekekre íródtak. A fogyatékos gyermekek óráihoz minden hónapban találtam gondolatindító segítséget a honlapon.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az ép gyermekek számára készült programot adaptálni tudjam a tanulóimra. Talán könnyűnek tűnhet, hogy a képzeletem szabadon szárnyalhatott az ötletelés során, de mégis ez volt a legnehezebb része az óra előtti készületeknek.
Minden tanulóm saját képességrendszerrel, képességszigetekkel rendelkezik. Ami az egyiknek könnyű feladat, az a másiknak a világ legnehezebbje. Az összevont osztályok életkori sajátosságai is mások voltak. Mindezeket a tényezőket kellett figyelembe vennem a tervezésnél. Igyekeztem olyan feladatokat kitalálni, amik a sajátélményű tanulást biztosítják, és éppenhogy túlmutatnak a jelenlegi képességeiken, hogy azok tovább fejlődhessenek, erősödhessenek.
Az egész éves tapasztalataim azt mutatják, hogy az 1-2. évfolyamon leginkább az óvodásoknak íródott, a 3-6. évfolyamon az alsósok, a 7-8. évfolyamon a felsősök számára íródott könyvekből lehet a legkönnyebben dolgozni.
Másik tapasztalatom az, hogy a fogyatékos gyermekek gondolkodása rigid, az elvont, gondolati fogalmakat nehezen értik meg, azonban a tanulóimnak ez sikerült, és tudtuk mindegyik témáról beszélgetni, saját élményeket, tapasztalatokat megosztani.
Számomra, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy milyen mély tapasztalatokat, élményeket, érzéseket hozott fel a tanulókból egy-egy téma. Nem egy olyan óra volt, ahol együtt sírtunk, együtt nevettünk. Mindez kellett ahhoz, hogy fel tudják dolgozni, el tudják engedni az őket ért sérelmeket. Sokszor nem volt könnyű egy-egy felidézett emlékre szavakat találnom, de ilyenkor jöttek az osztálytársak, a saját korcsoport, mint megtartó erő a képbe, és tanácsot, vigaszt, támaszt adtak társuknak. Hihetetlen, hogy mekkora közösségformáló ereje volt a Boldogságórának…

Boldogságórák a digitális oktatás alatt
A digitális oktatás alatt a fő tárgyakra helyzetük a hangsúlyt, a készségtárgyak és a Boldogságórák nem kaptak akkora hangsúlyt. Mindennek az az oka, hogy a tanulóink sajátos nevelési igények, rendkívül igényelik a közvetlen megsegítést, azonban az alacsony iskolai végzettségű szülők és a modern infokommunikációs eszközök hiánya mellett nehezen valósult meg ez a közvetlen megsegítés.
A Boldogságórákat a digitális óráimba ültettem át, egy-egy beszélgetőkörrel, pozitív visszajelzéssel, énkép megerősítéssel, levezető feladattal.

Jövőbeli célok
Tiszakécskén már található Boldog Óvoda és Boldog Iskola is, miért ne lehetne Örökös Boldog Iskola az Eltérő Tantervű Tagiskola is? Hatalmas vágyunk, célunk az, hogy szegregált intézményként, fogyatékos tanulóinkkal mi is csatlakozzunk az Örökös címet megszerző és megtartó iskolákhoz. Bízunk benne, hogy ez az álmunk valósulni fog, és ezért mi mindent meg fogunk tenni! 

Összegzés
Amikor tavaly februárban részt vettem a Boldogságóra továbbképzésen, már akkor tudtam, hogy ez lesz az én egyik utam, amit a gyerekeimmel együtt szeretnék bejárni.
Hiszem, hogy a foglalkozások során mindenki tanult olyan stratégiát – az egyéni képességeikhez mérten-, amivel ki tud szakadni a negatív spirálból és újra fel tud emelkedni.
Köszönöm, hogy a Boldogságórák segítségével én mutathattam meg ezt az utat a tanulóimnak! 

Kelt. Tiszakécske, 2021.06.29.

Készítette: Tóth Ágnes

Képek