Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Miután megbeszéltük a fogalom jelentését, választottunk egy jelmondatot: „Csak azért is jól érzem magam!”. Tartozik hozzá egy kép is (Lsd. alul!), miszerint a festő nem törődik a körülötte lévő sötétséggel és a bajokkal, helyette napot és bárányfelhőket fest a feje fölött tornyosuló nehézségekre (a bakancs talpára). Ezzel azt szimbolizálja, hogy a „felhők felett mindig kék az ég”, tehát keressük meg életünkben a sok rossz között a legkisebb jót is és örüljünk neki, adjunk érte hálát! Ne hagyjuk, hogy lehúzzanak magukkal a gondjaink, őket megoldandó feladatként kezeljük és legyünk rajtuk minél előbb túl! Embertársainkban is mindig a pozitív tulajdonságokat keressük, így könnyebben el tudjuk fogadni őket az esetleges rossz tulajdonságaikkal együtt is. A „félig üres” – „félig tele” a pohár meghatározások lényegét is megbeszéltük és megállapodtunk abban, hogy mindig az utóbbit választjuk, reá szavazunk.
A segédanyagok között rengeteg kiváló ötletet találtam, hálás köszönet értük! Közülük „mazsolázgattam” és a csoportom számára a legalkalmasabbakat választottam ki:
Először is gesztenyegyerekeket készítettünk, igaz, hogy nem igazi gesztenyéből, hanem papírsablon alapján színeztük, nyírtuk, ragasztottuk őket. Hasonló módon levélmanócskák is készültek. Az így létrejött „csapat” számára manófalut is fabrikáltunk 3D-ben, a fantáziánk alapján ide költöztek be boldogan és optimista szemlélettel a papírfiguráink.
Fő alkotásunk a „Táncoló falevelek” lettek. Ennek alapján színes falevelekre mosolygó arcokat rajzoltunk, majd a levelekből őszi fát alakítottunk. Hangulatkeltésként meghallgattuk Gryllus Vilmos Őszi falevél című dalocskáját, majd megtanultuk az „Egy kis levél elindult…” kezdetű mondókát mozgásos játékával együtt. A „Varázstükör” című feladatot is megvalósítottuk, amelynek keretében körbe rajzoltuk a tenyerünket, majd a közepébe a „legmosolygósabb”, „legjókedvűbb” arcunkat rajzoltuk le. Vidám „örömlufikat” is készítettünk, ahol egy csokorba olyan lufikat kötöttünk színes papírból kivágva, amelyekre a gyerekek a legboldogabb és legpozitívabb élményeiket örökítették meg.
A 3-4. osztályosokkal a „Legyező” elnevezésű feladatot valósítottuk meg, ahol egy papírlap tetejére mindenki felírta a nevét, majd a papírok körbejártak a gyerekek között. Minden tanuló a lap aljára az adott társáról csak pozitív tulajdonságot írhatott, amit aztán legyező szerűen felhajtott. A játék addig tartott, míg mindenki írt mindenkiről valamit. A hozománya pedig az lett, hogy a gyerekek örömmel és büszkén olvashatták magukról a sok-sok szépet és jót, ami boldogsággal és elégedettséggel töltötte be a lelküket.
Mint minden ősszel, így idén is készítettünk az iskola udvarán összesöpört falevelekből óriási mosolygó arcot, amit hatalmas lelkesedéssel alkottak meg a gyerekek. A fejecske szemeit és száját színes krétával emeltük ki. Az optimizmus eszmeiségét ez a figura fejezi ki a legjobban és legérzékletesebben számunkra.
Úgy gondolom, az október is tartalmasan telt, remélem, hogy adott akkora lendületet mindannyiunk számára, hogy a következő hónap feladatait is ugyanilyen lelkesedéssel tudjuk elvégezni!

Képek