Szuperhősök

87952525_213315166538314_3403513049502449664_n.jpg

2020. február hó
Megküzdési stratégiák

A „megküzdés”, mint kifejezés értelmezésére került sor az első heti foglalkozásokon, minden óvodában. Bevezetőképp a gyermekek saját tapasztalatait vettük számba – életkori sajátosságaikból adódóan – hiszen ebben a korban minden, ami róluk szól kiemelt fontosságú.
Az első lépcsőfok a kisgyermekkoruk volt és el is játszottuk, hogy egy csecsemőnek milyen megküzdési fázisai vannak, mire óvodásokká lesznek. Nagyon élvezték a játékot és sok gyermeknek volt tapasztalata a kis testvérektől is.
Megbeszéltük, hogy milyen sok hőstettet követtek el, mire megtanultak felállni, majd járni, és mennyi fájdalmat szenvedtek el és számtalan újrakezdésre volt szükségük. Továbbgondolva: ha egy kisbaba már kicsi korában ilyen nagy „hős” akkor biztos mindenki sokat fejlődött nagycsoportos korára. A kisgyermekkorral kapcsolatban „aranymondások” is születtek:
„ A babák tudják, hogy a napsugár a szélnek mit mesél”
„A kisbabák még érzik, hogy a föld mozog, azért esnek el annyit.”
A könyvünk meséje (Aranykulcs) nagyon megragadta a gyermekek figyelmét és érzéseikre is mélyen hatott. A mese vége felé minden csoportban nagyon kézzel fogható volt a belsővé válás: csend, mozdulatlanság és feszült figyelem tükrözte mindezt. Ami megkoronázta a végét az volt, hogy az egyik kisfiú a történet végén, átszellemült tekintettel a mese végén ezt mondta: „Ó, de romantikus!” … egy különleges pillanat volt, melyet elmeséltem az édesanyjának is.
Minden hét a megküzdési tapasztalatok megbeszélésével kezdődött. A gyerekek leginkább olyan történeteket meséltek, melyek fizikai akadályok leküzdéséről szólt, azonban ezek a tapasztalatok a szülőkkel való munkavégzésekről szóltak, a közös erőfeszítésekről.
A hét következő meséi Kádár Annamária: Lilla és Tündérbogyó című könyvéből szóltak ismét. Amely leginkább kapcsolódott a hónap témaköréhez, az a „Tündérbogyó és a színes üveggolyók” című mese volt, amely egy vak kislányról szólt. A mese érzékelhetően és átélhető módon mutatja be az óvodás korosztály számára, milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak (esetünkben) aki nem lát és másképp érzékeli a világot. Ez a mese nem csak egy emberi megküzdési folyamatra világít rá, hanem empátiát fejleszt, formál, bemutatja a világban a másságot és az elfogadást. Játékosan és szeretettel – az érzelmekre hatva érzékenyíti az óvodás gyermeket.
A rajos feladat nagyon tetszett minden gyermeknek, nem kellet sokat gondolkodniuk a „szuperhőseiken”. Az egyik legszebb történet a „Szupergirl” elnevezésű, – szívecskékkel gazdagon körberajzolt lányfigurához született: „azért rajzoltam oda szíveket, mert szeret mindenkit, csak a rosszakat nem”. Egy másik gyermeknél pedig a középpontba az anyukája került: „Szuperanya” elnevezéssel. A Freinet óvodánkban az előző (téli) hónapokból készült rajzok, albumokká lettek összefűzve, a szuperhősök plakátra kerültek és a „Téli projektzáró kiállításukon” a szülők és a gyermekek is megnézhették újra átélhették a „Boldogovis” foglalkozásokon szerzett élményeket. Gazdag, építő és tartalmas hónap áll mögöttünk!

Képek