Boldogságóra Program

Optimizmus gyakorlása
Foglalkozásunkat nyújtó gyakorlattal kezdtük. „Nyújtózkodjunk, váljunk magas fává!”
Tódi törpe meséjének meghallgatása után megkérdeztem, hogy vannak-e olyan dolgok, amitől tartanak, ismeretlen, vagy félelmetes számukra. Többen megfogalmazták, hogy az iskolába készülve tartanak attól, hogy meg tudnak-e tanulni olvasni, írni, vagy hogy lesznek-e barátaik az iskolában. Feltettük az „optimista szemüvegünket” és elmondtam, hogy ezek teljesen jogos félelmek, ezektől minden iskolába készülő gyermek tart, még én is, amikor kisgyerek voltam. Mégsem ismerünk olyat, aki ne tudott volna megtanulni írni, olvasni, vagy számolni! Erre elnevették magukat a gyerekek.
Elárultam nekik, hogy mindenkinek van szuper képessége. Kértem, hogy mondják meg, szerintük nekik mi lehet az. Mindenki meg tudta fogalmazni azt, amiben ügyes. („ügyesen focizok, szépen rajzolok…stb)
Hogy erőt adó, szuper képességeikre gyakran emlékeztessem őket, ezzel beépüljön személyiségükbe, megbeszéltünk egy játékot, amit azóta is sokszor játszunk. Ha azt mondom SZUPER, ők azt felelik rá ERŐ! Ezt egyre hangosabban háromszor mondjuk, míg bátorságot nem merítenek és magabiztosak lesznek.
Ezután a Pozitív gyerek vagyok című dalt hallgattuk meg, majd többször elénekeltük, a refrén különösen tetszik a gyerekeknek. A hét többi napján is hallottam, amikor játék közben énekelgették.
Majd a Pozitív gyerek vagyok kártyacsomagból húztak kártyákat, elmesélték, hogy igaz-e rájuk a rajtuk álló mondat és miért. Voltak, akik választékosan, a témát kifejtve válaszoltak, míg másoknak nehezebben ment gondolataik kifejtése, csak rövid választ adtak. Nekik segítő kérdésekkel siettem segítségükre.
Aznap délutánra visszahívtuk tavaly iskolába ballagott egykori csoporttársaikat és szüleiket egy kötetlen játékra, beszélgetésre. A gyerekek nagy örömmel várták egykori csoporttársaikat, kérdezgettek az iskoláról, majd együtt játszottak és nassoltak. Ezalatt a szülőknek elárultam a gyerekek félelmeit az iskolakezdéssel kapcsolatban és kértem, hogy meséljenek ők is iskolás életükről otthon.
A visszatérő szülőket arról kérdeztük, hogy miben változott meg az életük a gyermek iskolakezdése óta (2 hónap telt el), hogyan kell elképzelni az iskolába lépést, az elválást, az elvárásokat, az otthoni tanulást stb. Moderátorként vettem részt a beszélgetésben, reményeim szerint olyan „csomaggal” tértek haza a szülők is, amin tovább gondolkodnak majd családi körben. Célom volt a gyermekek és szülők félelmeinek átfordítása egy optimista várakozás hangulatba. Hálás vagyok az elballagott családoknak, hogy lelkileg támogatják egykori csoportjukat!

Képek