Boldogságóra Program

Egy kedves, kissé izgalmas élményemet szeretném megosztani ebben a hónapban.
Önismeret órát helyettesítettem a negyedik osztályban. Minden ilyen alkalmat meg szoktam ragadni arra, hogy a Boldogságórák hangulatával megismertessem az adott osztályt.
Az őszinteség és hitelesség volt a témám, erre építettem fel az órámat.
Már éppen el akartam kezdeni a figyelemfejlesztő mindfulness gyakorlatot, a hangtál már a kezemben volt, amikor nyílt az ajtó és megjelent az igazgatóhelyettes a Suli rendőr társaságában, aki Keve órára érkezett az osztályba. A KEVE: Közlekedjünk, Együtt Vigyázzunk Egymásra program a rendőrség és a tankerület közös pályázata. Rendszeresen vannak ilyen órák az iskolában, melyeket nagyrészt a pedagógusok tartanak meg egy tematika alapján. Gyakran részt vesz ellenőrzés képen, ezeken a foglalkozásokon a tankerület munkatársa és a Suli rendőr.
A kezdeti zavarom után jeleztem a vendégeknek, hogy én milyen órával készültem. (Persze fogalmam sem volt arról, hogy a Keve tanterv alapján mi lenne a téma.) A rendőr megnyugtatott, hogy nincs, semmi probléma itt marad, mert kíváncsivá tettem és szívesen megnézne egy ilyen órát, sőt be is kapcsolódik a feladatokba.
Közben nekem a gondolataim azon jártak, hogy a hitelesség őszinteség kérdését, hogyan lehetne egy kicsit „kevésíteni”.
Szépen elkezdtük a hangtál gyakorlatot, majd az 5-4-3-2-1 játékkal megtörtént az órára való ráhangolódás.
Majd a következőket mondtam a gyerekeknek: – Milyen jó volt átélni és látni, hogy így figyeltetek! Ez egy próba volt, mellyel azt bizonyítottátok be, hogy a figyelmetek fejleszthető és lehet edzeni épp úgy, mint az izmainkat. Mikor is van arra szükségetek, hogy valamire erősen figyelnetek, koncentrálnotok kell?
Szépen sorolni kezdték, hogy tanulásnál, a tanítási órákon, olvasásnál, sportban.
– Most gondoljatok arra, hogy a közlekedésben fontos-e, hogy a figyelmünk a helyén legyen! Akár gyalogosan vagy kerékpárral, rollerrel vesztek részt a forgalomban?
Mindenki egyetértően nyugtázta, hogy bizony ezekben a helyzetekben mennyire fontos, hogy ne kalandozzanak el a gondolataink. Itt a vendégünk is szót kért és elmondta, hogy mennyi sok gyalogos, kerékpáros baleset történik figyelmetlenségből. Példákat is hozott.
A folytatásban a Szívmanó kártya segítségével foglalkoztunk egy kicsit az érzelmekkel. Mindenki befejezte a kártyáján található mondatot. A rendőr bácsi is kért egy kártyát, a gyerekek érdeklődéssel hallgatták, hogy mit fog mondani. ( Itt már megnyugodtam, kicsit büszke is voltam magamra, hogy lám, lám kreatívan meg tudom oldani ezt a kihívást!)
Majd rátértünk az őszinteség, hitelesség erősségeknek a megbeszélésére. Először tisztáztuk a fogalmakat, majd példákat hoztak a saját életükből.
Következett az igaz, hamis állítások írása. Abban egyeztünk meg, hogy mindenki ír magáról három állítást, amelyből kettő legyen igaz és egy pedig hamis és a többieknek ki kell találniuk, hogy melyik lesz az, ami nem igaz. Közben beszélgettünk arról is, hogy miről lehet észrevenni, ha valaki nem mond igazat vagy szépíti, eltúlozza egy kicsit saját maga sikereit, képességeit azért, hogy másoknak megfeleljen. Itt szinte mindenki feltette a kezét arra a kérdésemre, hogy volt-e olyan helyzet az életetekben, amikor jobb képet akartatok festeni magatokról mások előtt, mint a valóság?
A gyerekek titkon figyelték, hogy a rendőr bácsi vajon felteszi-e a kezét! (Feltette.)
Itt ismét szót kért és elmondta, hogy a munkája során sokszor találkozik nem őszinte emberekkel és megosztotta a tapasztalatait, hogy melyek azok a jelek, amiből érzékeli, ha valaki nem mond igazat.
A gyerekek minden szavát kíváncsisággal, őszinte érdeklődéssel hallgatták.
Az óra befejező részében valamennyien körbe álltunk, becsuktuk a szemünket, egyik kezünket előrenyújtottuk és kerestünk egy szimpatikus kezet. Miután ez megvolt a kiválasztott kéz tulajdonosai egymással szembe álltak és mondtak párjuknak egy pozitív mondatot a nap további részére.
Így volt, így történt, hogy egy véletlen folytán iskolánk rendőre megismerkedett a Boldogságórával.
Nekem nagyon jólesett a dicsérete és a programmal kapcsolatos elismerő mondatai. Különösen az, hogy megállapította mennyire szükséges iskolai keretek között foglalkozni a gyerekek érzelmi nevelésével.
Ui: Sajnos a közös fotó elmaradt, de az élmény megmaradt!

Képek