Boldogságóra Program

A csoport életében /4-5 évesek/ a „szeretet” szó napi szintű kötőszóként van jelen. Ezzel a kedves szóval fogadjuk a gyerekeket reggel a csoportba egy ölelés kíséretében és ezzel is köszönünk el délután egymástól. Az ölelés számunkra elengedhetetlen kelléke a napi rutinnak, jó közérzet megalapozásának, a „szeretetnyelv” testi-fizikai kibontakoztatásának. Feltölt, ha szomorúak vagy fáradtak vagyunk és örömünk meghatározó kifejeződése is egyben. Megkülönböztetünk kétszemélyes ölelést, mely létrejöhet felnőtt és gyermek, gyermek és gyermek, felnőtt és felnőtt között is, illetve „nagyölelést” melyben mindannyian egyszerre öleljük meg egymást, ezen felül megbocsátó-kibékülő ölelést és „csak úgy ölelést”. Jelen vírushelyzetben, ahol leginkább a távolságtartás fontosságát közvetítik sokan még inkább elengedhetetlen a lelki béke, megerősítés, melynek legfontosabb kifejezőeszköze a beszélgetés és az elengedhetetlen ölelés
A téma feldolgozásához a beszélgetést választottuk. Felidéztük azokat az emlékeket, amikor megbántva éreztük magunkat, szomorúak voltunk. Érzelmi kártyák segítettek az érzelmek mimikai kifejeződésének felelevenítésében. Kiválasztottuk a megfelelő kártyákat, majd felelevenítettük azt is, hogy ki hogyan engesztelődött ki, hogyan bocsátott meg, melyhez ugyancsak kártyát párosítunk. A Gyümölcs-mese/ Fésűs Éva: Az ezüst hegedű című könyvből/ segít rávilágítani, hogy mindenki megbántódhat a lényeg viszont a megbocsátás.
A hónap témáját a német nemzetiségi nap elemeibe is beleszőttük. A hagyományőrző kellékek segítségével „szeretet-levest” főztünk, melyből mindenkinek jutott egy kanállal, így könnyebb bármikor a megbocsátás gyakorlása.
Végül, de nem utolsó sorban a Kowalsky meg a Vega, Varázsszavak című dalának refrénjét is megtanultuk……”Sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek…..”

Képek