Boldogságóra Program

A szociometriai vizsgálatot novemberben végeztem el, a Boldogságóra program társas kapcsolatok témakörét kibővítve. A tevékenység során a gyermekeket kivágtuk és középre ragasztottuk, majd – életkoruknak megfelelően – arra kértem őket, hogy rajzolják le csoportjukban élő barátaikat. A csoport létszáma 25 fő, valamennyien tanköteles korúak. A szülői jelzések alapján azonban várhatóan néhány gyermek még egy évig az óvodai nevelésben marad. A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy az iskolába készülő és az óvodában maradó gyermekek között kialakult baráti kapcsolatok mennyire tartósak, illetve, hogy az iskolakezdés milyen hatással lehet ezekre a kapcsolatokra. Felmerült bennem az a kérdés is, hogy szükség lesz-e a közösségi kapcsolatok tudatos újraépítésére. A csoport rendkívül összeszokott, hiszen a gyermekek többsége már harmadik éve jár együtt óvodába. A szociometriai vizsgálat eredményei megerősítették mindennapi megfigyeléseimet: az év során szoros, stabil kapcsolatok alakultak ki. Elmondható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden gyermek rendelkezett kölcsönös választással. Egy gyermek nem kapott rajzot: egy sajátos nevelési igényű kislány, akinek kiszámíthatatlan viselkedése – indokolatlan kiabálás, toporzékolás – gyakran elutasítást vált ki társai körében. A szülők jelzései szerint a következő nevelési évben várhatóan 5–6 gyermek marad a csoportban. Az év során a gyermekek számára is egyre tudatosabbá vált, ki az, aki jövőre is óvodába jár. Megfigyelhető volt, hogy az itt maradó gyermekek szívesen játszottak egymással, és tudatosan törekedtek kapcsolatok kialakítására. A szociometriai vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezzem az óvodában maradó gyermekek közötti kötődéseket. Pedagógiai feladatom, hogy segítsem beilleszkedésüket és támogassam egymás felé való orientálódásukat. Örömteli eredmény, hogy minden óvodában maradó gyermek esetében kölcsönös választás volt tapasztalható, így jelentősebb kötődési vagy beilleszkedési nehézségek nem várhatóak. A szülőket aktívan bevonom a havi témák feldolgozásába: zárt csoportban rendszeresen beszámolok az eseményekről, valamint javaslatokat teszek a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére. A Boldogságóra foglalkozások előzményeként a gyermekek lerajzolták barátaikat. A tevékenységek bevezetésére játékos meditációt alkalmaztam: arcizomlazító gyakorlatként összeszorított szájjal felfújták az arcukat, majd „lufiként” erősen kifújták a levegőt, pukkanó hangot adva, ami nagy tetszést aratott. Ezt követően zenés relaxáció következett, az Ellazulok, laza vagyok című dal meghallgatásával és az instrukciók követésével. Beszélgetést kezdeményeztem, amelynek során a jelen lévő társakról kellett jó tulajdonságokat megfogalmazniuk a gyermekeknek. Fontos számomra, hogy a gyerekek a pozitívumokra koncentráljanak, és ne a negatív cselekedetek kerüljenek előtérbe. Általánosságban elmondható, hogy a csoportba járó gyermekek többsége jó önbizalommal rendelkezik, ami elengedhetetlen a későbbi boldoguláshoz. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartom a folyamatos bátorítást és támogatást a kihívást jelentő helyzetekben. Elsődleges célom a pozitív, ugyanakkor reális énkép kialakítása, a korlátok felismerése, a frusztrációtűrés és a szabálytudat fejlesztése. Szeretném, ha a mindennapjainkat a jó szándék hatná át, és közösen dolgoznánk önmagunk fejlődésén. A következő kezdeményezés egy mese volt Tavaszi ébresztő címmel. A mese szereplőinek tulajdonságait elemeztük, majd a csapatmunkáról és csoportunk összetartozásáról beszélgettünk. Elkészítettük a barátságláncot: minden gyermek kiszínezte a nemének megfelelő fiú- vagy lányfigurát. A foglalkozást – hagyományainkhoz híven – a Boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dallal zártuk. A játékok végén a vár harmadik lépcsőfokára helyeztük fel a szimbólumot jelképező, kiszínezett emblémákat. A Boldogságóra foglalkozások rendkívül sok tapasztalatot nyújtanak a gyermekek számára: segítik új fogalmak megismerését, saját és társaik érzelmeinek tudatosítását, valamint a pozitív gondolkodás előtérbe helyezését. Kiemelt szerepet kap a társas kapcsolatok és a kötődés érzelmi kifejezése. Meggyőződésem, hogy a fejlődés iránti igény életkortól független – gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szükségük van rá. A társas kapcsolatok alakításában folyamatos pedagógiai feladatot látok. Különösen nagy kihívást jelent az érzelemszabályozás és a figyelemkontroll fejlesztése, ezért a héten minden nap meséltem a Pillanat-kapitány kalandjait. Az óvodás korosztály sajátosságaihoz igazodva a történetet rövid epizódokra bontottam, és addig beszélgettünk az adott témáról, amíg a gyermekek érdeklődése fennmaradt. Úgy gondolom, az érzelmi intelligencia alapozása már kisgyermekkorban megkezdődik. Számomra rendkívül motiváló látni, hogy a gyermekek érzelmi világa gazdagodik, képesek kifejezni gondolataikat, és közösen meg tudjuk beszélni az örömöket és nehézségeket. A légzéstechnikákat rendszeresen gyakoroljuk, valamint nagy örömmel játszunk társasjátékokat és kártyajátékokat is.

Képek