Boldogságóra Program

Minden boldogságóránál szeretem a közös játszás élményét a gyerekekkel, amikor én is bele tudok feledkezni a pillanatba. A társas kapcsolatok ápolása is egy olyan téma, ami „megfogható” a gyermekek számára, hiszen közvetlen érzékelik és érzik azt, milyen jó érzés a barátainkkal együtt lenni, együtt játszani. Sokat beszélgettünk arról, hogyan érzik magukat barátaik körében, milyen érzés, amikor kedves, segítőkész velük a barátjuk és arról is, milyen érzés, amikor valamiért megbántódnak, szomorúak a másik miatt. Átadtunk kőrben egymásnak ölelést, kézfogást, azt is elmondtam nekik, hogy nemcsak az esik jól a másiknak amikor adod az ölelést, hanem fontos azt fogadni is. A tavaszi ébresztő hónap mese elolvasása után eljátszottuk a gyerekekkel a mesét, öröm volt látni, ahogy minél több ötlettel igyekeztek a „szülinapos medvének” a kedvére tenni egy sütivel, egy kedvességgel. Elkészítettük a barátság ujjlenyomatos kártyákat, egyesével jöttek hozzám a gyerekek, jó volt őket hallgatni, ahogy mesélnek nekem kinek ki a barátja, miért. Utána pedig lesték a papírokat kinek mennyi ujjlenyomata gyűlt össze. Szerencsére mindenkinek volt a papírján ujjlenyomat és nem volt szomorúbb az sem, akinek esetleg kevesebb lett, mert megbeszéltük, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Hogyha egy szomorúbb, rosszabb napja van csak nézzen rá a papírjára, jusson eszébe, hogy a barátai szeretik és máris jobb kedvre tud derülni. Remélem eszükbe fog ez jutni a későbbiekben is. Eltáncoltuk a hónap dalát is, utána pedig alkottunk közösen különböző térformákat, van amit én javasoltam, van amit a gyerekek. Ezt a gyakorlatot élvezték szerintem a legjobban a héten. Színes papírokból mindenki készített a barátjának képeslapot, melyet egyénileg meghajtogattak és kidekoráltak zsírkrétás rajzokkal, utána pedig odaadták a legkedvesebb barátjuknak. A hét zárásaként jógáztunk, ahol a páros gyakorlatokkal meg tudtuk koronázni boldogságórás hetünket. Amikor ezt a beszámolót próbáltam befejezni és megfogalmazni a mondandóm végét valahogy nem jöttek a szavak. Aztán ránéztem a naptáramra. Ez az idézet állt annak a papírnak/hétnek az oldalán, amikor boldogságóráztunk: „A gyermektársaság gyógyír a lélekre.” És tényleg 🙂 Mert jobb velük a világ! 🙂

Képek