Boldogságóra Program

Június- az oktatási év utolsó hónap – témája a Fenntartható boldogság.
Első foglalkozásunkat a „Repül a madár…” és a „Dagasztás” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd felelevenítettük Bagdi Bella: Jobb veled a világ kezdetű dalát. A közös éneklés után a szőnyegre telepedve meséltem el Hermann Marika „A katica elveszett pöttyei” című mesét, majd beszélgető körben arról beszélgettünk, milyen egy jó barát, hogyan lehetünk társunk jó barátja. Melyek a kívánatos és nem kívánatos tulajdonságok egy baráti kapcsolatban, kinek milyen személyes tapasztalatai vannak. A téma feldolgozását az udvaron folytattuk, hiszen a reggeli harmat elmúltával az udvaron töltöttük napjaink jelentős részét. Mindenki kedvére választhatott a színező sablonok közül – persze a tündér volt a legnépszerűbb meseszereplő. A mese annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy a hónap során többször újra kellett mesélni. A délelőttöt Bagdi Bella dalával zártuk, melyre változatos mozgásformákat végeztünk.
Táncokkal, versekkel, dalos játékokkal készültünk az óvodai évzáró ünnepélyre és ballagásra, ahol 11 nagycsoportos, iskolába induló kisgyermektől köszöntünk el. Többen talán az ünnepség során értették meg, hogy itt valami tényleg lassan véget ér és hamarosan valami új fog elkezdődni. Nap-nap után – szépen sorban – szeptembertől kezdve a Boldogságóra felületére feltöltött képek segítségével felidéztük a különböző témákat, témaköröket, játékokat, vicces pillanatokat, pozitív érzelmeket, kedves emlékeket. Közben izgatottan fedezték fel, ki miben változott az év során, ki-kivel játszott egy-egy játékban, hogyan változott a haja hosszúsága, vagy éppen a fogainak száma!
Apák napjára minden kisgyermek ajándékot készített édesapjának, nagypapájának. Óvodai kirándulásunkat egy városkörnyéki családi gazdaságba szerveztük, melyet nagy izgalommal vártak a gyerekek. Bár mindenki családi házban lakik közülük, néhány kutyán és macskán kívül egyiküknél sincsenek háziállatok. A farmon mindenki simogathatott tyúkokat, galambokat, nyulat, kecskét, tehenet, lovat, pónit csikójával, a kukoricát és almát ropogtató kölyök vizslát. Panka – aki végigsírta az utat a buszmegállótól a farmig a házak kerítései mellett ugató házőrzők hangjától megrémülve -, a látogatás végére már bátran simogatta Bözsi kutyát, a fehér kis pulit; és aki a hátizsákja cipzárját nem jól húzta be, így mire ebédre került a sor, meglepődve tapasztalta, hogy a zsák tartalmát felfalta a szabadon kószáló póni-papa, aki egy kis szőrkefélés és vakargatásért cserébe mindenkit meglovagoltatott. Majd Viki néni segítségével sajtot is készítettünk, amit jóízűen el is fogyasztottunk. A gyerekek képet kaphattak a felelős állattartásról: az állatokról való gondoskodás, a megfelelő élettért biztosítása, az etikus magatartás, szocializáció és foglalkoztatás, valamint az állatok iránti tisztelet és felelősségvállalás alapvető fontosságáról.
Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva aztán másnap mindenki elkészíthette kedvenc állatát ábrázoló képeslapját, majd át is adhatta barátjának a „Támogató állatok” feladat keretében.
Igyekeztünk a még hátra lévő néhány közös napot tartalmasan, szeretetben, jó hangulatban megélni. Remélem, hogy most búcsúzó nagycsoportos gyermekeknek az elmúlt két-három év folyamán a közösen megélt élethelyzetek során sikerült néhány boldogságfokozó stratégiát beépíteni a szokásrendszerébe és ezek segítségével optimistábbak, boldogabbak, magabiztosabbak, kitartóbbak lesznek iskolás éveik alatt is.

Képek