Szeptember – A hála gyakorlása

Szeptember – A hála gyakorlása

Csoportunkban (sőt az egész intézményben) első alkalommal került sor a Boldog Óvoda cím megpályázására, boldogságórák tartására, így bevezetésként próbáltam egy olyan rituálét kialakítani, ami végig kísérheti az egész nevelési évet. Ez a rituálé egy dalból („Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” – Boldogságóra munkafüzet 3-6 éveseknek, 11. oldal), egy „ölelőpercből” (körben állva elindítok egy ölelést, amit minden gyermek tovább ad a mellette lévőnek, míg az ölelés visszaér hozzám; minden ölelés addig tart, amíg a gyerekeknek jól esik) és a Boldogságmondókából (Boldogságóra Kézikönyv 3-6 éveseknek, 45. oldal) áll. Minden Boldogságórás foglalkozást ezzel a hármassal kezdünk és a Boldogságmondókával zárunk.
A relaxációs gyakorlatok közül elsőként az „Együtt az Á, O és U hangokban!”-t választottam, amit kicsit megilletődötten fogadtak, de a végére belejöttek. A hónap zenéje („Szép nap, ölelj most át engem”) nagyon fülbemászó volt, mosolyogva kapcsolódtak be az éneklésébe. Érdeklődve hallgatták a „Maci bajban van” mesét, melyet síkbábokkal szemléltettem, majd többszöri nekifutásra elkészítettük az első közös Hálakertünket (tenyérnyomatozás) is, melyhez mindenki három darab (különböző méretű) virágot színezett/vágott, azok közül az egyiket a kertbe ragaszthatták, a másikat egy csoportunkba járó barátjuknak adhatták, a harmadikat pedig hazavihették és valamelyik családtagjuknak ajándékozhatták, megfogalmazva, hogy miért hálásak neki(k).

Képek