„Szép nap, ölelj most át engem”

„Szép nap, ölelj most át engem”

Idén elsős és negyedikes gyerekeket tanítok összevont osztályban, így kicsit nehéz dolgom van. A nagyokkal évek óta foglalkozunk a havi témákkal, a kicsik viszont most találkoznak ezekkel először. Így igyekszem újat adni a nagyobbaknak, és olyan témákat hozni, hogy a kicsik is be tudjanak kapcsolódni a beszélgetésbe.
A hála témát több tanórán dolgoztuk fel, meghallgattuk a hónap dalát, megnéztük az ajánlott mesét, amit utána meg is beszéltünk.
Megbeszéltük, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Azt még a legkisebbek is tudták, hogy a szüleikért, nagyszüleikért, testvéreikért lehetnek hálásak. Az iskolában az új barátokért, azért, hogy tanulhatnak és okosodhatnak, a közösen átélt vidám pillanatokért. Nemcsak otthon, de az iskolában is sok szeretetet és támogatást kapnak a gyerekek. Tanáraik és barátaik mindig mellettük állnak, segítenek nekik a nehéz helyzetekben, és örömmel ünnepelnek velük, ha sikereket érnek el.
Beszélgettünk arról is, hogy ki, hogyan fejezi ki a háláját. Szükséges-e egyáltalán, hogy ezt kifejezzük. Fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogyan fejezhetik ki hálájukat. Lehet, hogy egyszerűen csak köszönetet mondanak a szüleiknek, barátaiknak, tanáraiknak azért, hogy segítettek nekik az eddigi életük során, de emellett rajzokat is készíthetnek, apró ajándékokkal lephetik meg őket. Hálásnak lenni mindig jó dolog! (Megegyeztünk, hogy karácsonyra majd mindenkinek készítünk egy kis ajándékot.)
A gyerekek mondták: : „Köszönöm anyának és apának, hogy mindig mellettem állnak, és segítenek nekem.” „Nagyon hálás vagyok azért, hogy az iskolában találkozhattam a legjobb barátaimmal, és mindig együtt játszhatunk.” Nagyon hálás vagyok azért, hogy iskolába járhatok, mert így sok mindent megtanulhatok, és okosabb lehetek.”
Szeptember 21-én megemlékeztünk a hála világnapjáról. A Hála-híd gyakorlat ötlete alapján hálát adtak a testrészeiknek a mondatok befejezésével: pl. Köszönöm a lábamnak, hogy tudok járni, hogy eljöhettem az iskolába.
Végül elkészítettük az önbizalom hegyhez tartozó Rajz-kalandot, és közben sokat beszélgettünk. Vidáman teltek ezek az órák.

Képek