Boldogságóra Program

Hálaszíveket készítettünk, egyik oldalára rajzoltak a gyerekek, a másik oldalára ráírtam, hogy mikor boldogok, miért hálásak a szüleiknek. Rajz közben igen komoly beszélgetés alakult ki a csoportban. Egy- egy idézet:
Lilla: ” Hálás vagyok Suginak, hogy lovacskásat játszik velem. Édesanyucinak és édesapucinak hálás vagyok, hogy gofrit sütnek nekem és esténként mesélnek az ágyamnál. ”
Berci: ” A hála az, amikor megköszönünk valamit, csak más nyelven. Például öleléssel, puszival, odabújással. Én nagyon boldog vagyok, amikor kakasos nyalókát kapok a szüleimtől. Ilyet csak ritkán kapok, különleges napokon. És hálás vagyok, amikor a nővéreim kártyáznak velem, apu meg leül hozzám legózni.”
Jancsi: ” Hát én akkor vagyok boldog és hálás, ha anyával rántott húst csinálhatok, apuval meg traktorost játszhatok.”
Az óra hitelességét növelve én is szavakba öntöttem a hálámat:
Vali néni: ” Én akkor vagyok boldog, ha együtt van a családom, és harmónia van körülöttem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy jó férjem van. Nagyon szeretek jókat beszélgetni vele, tervezgetni és együtt főzni. Szép kis csokrokat kapok tőle, amiket a kertben szed, ilyenkor nagyon örülök.
Továbbá hálás vagyok, hogy jó főnököm van, aki támogatja a munkámba vetett hitemet, partnerként tekint rám, erőt ad és időnként még meg is nevettet.
Hálás vagyok, hogy ilyen aranyos kis osztályom van.”
A gyerekek mosolyogtak, rajzoltak, színeztek, hozzáfűztek okos gondolatokat az elhangzottakhoz. Nagyon is jól megértették, hogy otthon ők is hozzájárulhatnak a családi harmóniához, szüleik boldogságához.
Jancsi nyugtázta hogy igen, Mónika néni tényleg jó főnök lehet, mert mindig rámosolyog a gyerekekre a folyosón, akkor biztos a tanáriban is így van a tanárokkal.
Az óra végén öleléseket ajándékoztunk egymásnak.