Boldogságóra Program

November 2025. Társas kapcsolatok

Hétfőn leültünk, és megbeszéltük, hogy novemberben a társas kapcsolatokkal fogunk foglalkozni. Ha boldogságóra, akkor mit is felejtettünk el? Persze, Dórit hagytuk a dobozba. De most nem egyedül vettem ki, hanem a barátjával, Danival. Megbeszéltük, mit is jelent az, hogy társas kapcsolat. Kivel vagyunk kapcsolatban, és nagyon szépen kitalálták, mire is gondolok. Szeretettel beszéltek szüleikről, testvéreikről, és barátaikról is. Mondtam nekik, hogy kicsit táncoljunk, meghallgattuk a Hahó együttes, és a Kicsi gesztenye klub barátságról szóló zenéjét is. Beszélgettünk, ki mit csinált a szünetben, mert most elég hosszú volt. Délután jöttek a szülők egy kis barkács délutánra, ahol a lámpásukat készítették el, a pénteki, Márton napi lámpás felvonulásra.
Kedden a gyerekek nagy szívet kaptak papírra rajzolva, amibe közösen kellett lerajzolni a barátjukat, illetve ezáltal egymást. Ügyesen dolgoztak. Mississipi játékot játszottunk, ahol a barátok egymással szemben állva logikus, kreatív gondolkodásukat használva, a jógatéglát el kellett juttatniuk a másik oldalra, úgy, hogy valamelyik testrészük éppen nem használható. Persze volt nevetés, kétségbeesés, hogy „Azt most hogyan?” Utána sétára indultunk, kivágott süni formával mentünk egy darabig az erdő szélén, hogy színessé tegyük a süninket az ősz színeit használva. Azután játszótér.
Szerdán libákat készítettünk papír sodrás, ragasztással, és megnéztük a Margaréta csoport őszi műsorát. Beszélgettünk Szent Mártonról, próbáltam rávezetni őket a történet menetére, ügyesen ki is találtak már sok mindent, és még zenét is hallgattunk a Fülemüle zenekartól Márton napjához kapcsolódóan.
Csütörtökön a reggeli torna, és az óvodában fellépő néptánc társulat műsora után játszottunk Kacsa-liba párválasztós játékot, utána külső tulajdonságok elmondása alapján kellett felismernie saját magát a hallottak alapján a gyerekeknek, majd ügyességi játékok következtek, labda továbbítás csak láb használatával, és kukacot formáltunk a csoporttal, négykézláb, egymás bokáját fogva. Mese a töklámpásról, és Marciról, vers gyakorlás, ahol barát verset is tanultunk. A legjobban Mirának tetszett, mert épp hiányzott legjobb barátnője.
Tettem ki a folyosóra egy nagy szívet, hogy a gyerekek rajzolják bele barátaikat.
Megint hétfő, lerajzolták egymást a gyerekek nagy papírra, és kiszínezték egymást. Persze itt meg kellett figyelni egymás ruháját, szeme, haja színét, stb. Így jó kis társas kontextus alakult ki. Kijavították egymás munkáját, ötleteket adtak, segítették egymást.
Pillanatkapitányhoz kapcsolódóan hajós játékot kezdeményeztem, ami nagyon tartalmas lett a végén, sokáig játszottak vele a gyerekek, színeztek kiszászlót a hajóra, felfordított asztal adta a hajótestet, és összekötöttük a lakatlan szigettel, tavacskával, és egy kis mindfullness ringatással, vízcsepp csurgással az arcunkon, amit az ugrándozó delfinek csaptak az arcunkba.
Megkerestem a képeket a társas intelligenciáról, a csapatmunkáról, és meghallgattuk hozzá Bella dalát. Beszélgettünk róla, és egy nagyon ide illő mesét találtam, Szabó Zsolt Barátaim az óvodában könyvéből, aminek Domi, a furcsa kisfiú volt a címe, és egy hallássérült kisfiúról szólt, hogy az óvónéni hogyan fogadtatja el a gyerekekkel az ő másságát, hallókészülékét. A mese nagyon szuper. Ma rajzoltattam barátokat, és néhány gyerekkel Boldog Dórit, és barátját, Danit. Egész ügyes rajzok is születtek.
A kedves szavak gyűjteményéről beszélgettünk, kinyomtattam hozzá a segédanyag képét, és arról beszélgettünk. Gyűjtöttünk még hozzá okos kedvességeket, amivel a két alsó képet kiegészíthetjük. Az összes mesét végigolvastam nekik a Barátaim az óvodában könyvből, mind nagyon aranyos, és tanulságos volt. Tanultunk verset is a barátságról. Ami a hónap, számomra legkedvesebb eseménye viszont az volt, ahogyan a gyerekek eljátszottak engem. Dani leült a szőnyeg szélére, és odahívott egy-két gyereket. Elkezdett beszélgetni velük, a végén már kilencen ültek ott, és kérdezte amit múltkor én: „Mi a legkedvesebb vágyad, amit szeretnél, hogy megvalósuljon!” Aki nem tudott hirtelen válaszolni, annak azt mondta: „Nem baj, gondolkodj, újra megkérdezlek!” Annyira cukik voltak, könnyet csaltak a szemembe!!
Most már érzem, hogy igazi közösséggé formálódtunk!

Képek