Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a boldogórát a gyerekek egyik kedvenc eszközével, a babzsákkal indítottuk.
Volt fejegyensúly járás közben, lassú guggolás-felállás a fejen a babzsákkal, négykézláb mászás hátukon a babzsákkal, babzsák feldobás-elkapás. Ezeket a játékos feladatokat már többször gyakorolgattuk a gyerekekkel, sokat ügyesedtek, fejlődtek az utóbbi hetekben.
Miután jól elfáradtunk, letelepedtünk a szőnyegre, beszélgettünk arról ki milyen ügyes volt, kinek esett le keveset a babzsák.
A jó kis beszélgetés után mesére került sor: Fésűs Éva: A sete-suta őzike
A mese bevezetéseként beszélgettünk arról, hogy mit jelent a mese címe, tudja-e valaki. A mesét türelmesen, érdeklődéssel hallgatták végig a gyerekek. A mese befejeztével hosszasan beszélgettünk a mese tartalmáról. A szereplőkről, azok jelleméről. A gyerekek hosszasan fejtegették gondolataikat. A kis őzike a gyerekek gondolat és érzelemvilágában igazi hőssé vált.
Kérdésekkel próbáltam segíteni a gyermekeknek felidézni a mese tartalmi elemeit:
– Kik voltak az erdő lakói? Miért csúfolták ki az őzikét? Ki volt vele kedves?
– Hogyan ügyesedett meg az őzike? Bátor lett-e a kis őz?
– Hogyan sikerült túljárnia a farkas eszén?
– Megszerették az állatok az őzikét, tisztelték, hős lett belőle?
A sok beszélgetés után mi is kijelöltük a patak helyét, a babzsákok lettek a kövek. Terveztük egyenesre, kanyargósra a patakot, a „köveket” a patak irányához mérten helyeztük el.
A gyerekek örömmel gyakorolták a „ köveken való lépkedést”, igyekeztek, hogy minél kevesebbszer lépjenek le a babzsákról.
Emlékezetes volt a boldogóra, a mese pedig a gyerekek egyik kedvencévé vált.

Képek