Boldogságóra Program

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy lelkes osztály valahol a keleti határszélen. Teltek a napok, a nebulók lelkesen tették mindennapi dolgukat. Tanultak szorgalmasan, írtak házit, részt vettek iskolai programban vagy nem is. Néha elmaradt a tanulás, nem volt kész a házi. De hát mi igazi diákok vagyunk. Mi ilyenek vagyunk. És ekkor……
Jött a hír. Nyert egy pályázat. Utazhatunk Erdélybe. Hurrá! Lelkesen készülődtünk. Közülünk még senki nem járt azon a vidéken. Részt vettünk az előkészítésen. Hallgattunk előadást, sőt mi is vállalkoztunk rá, hogy minden helyszínen a többieknek bemutatjuk a települést. De közben már gondolatban máshol jártunk. Mit is vigyek magammal, kivel fogok egy szobában lenni, milyenek az ott élő emberek, egy kis emléket kellene a hazaiaknak hozni……. Szóval így indultunk. Csupa derű és izgalom. De akkor, az indulás előtti napokban a korábbi napsütéses időt felváltotta a hűvös, esős, októberi idő. Mindenki sajnálkozva tekintett ránk. Szegények, ilyen időben elindulni. S mit fogtok majd ott csinálni ily rossz időben? De az otthonmaradók pesszimista hangulata minket elkerült. Várjatok csak! Otthon hagyjuk az esőt nektek! A hosszú buszozás alatt még szomorkás időben volt részünk. De amint megérkeztünk Kolozsvárra, a nap előbukkant és velünk is maradt mind a három napon. Ugye, mi megmondtuk! Utaztunk 500 km-t, láttunk megannyi csodát, Torockó, Parajd, Szováta, Korond, Farkaslaka szépsége elvarázsolt. Sokat láttunk, tanultunk, hoztunk haza magunkkal valamit. Az erdélyi táj szépségét, az ott élők szeretetét………. Felejthetetlen napok voltak számunkra.
(Ne felejtsétek: ha fölöttetek is felhők gyülekeznek, csak optimistán……
minden rosszban lehet valami jó.)

7.a – Csenger

Képek