Boldogságóra Program

Tisztelt Boldogságprogram-munkatársak!
Hatodikos osztályommal több osztályfőnöki órát szántunk a havi téma feldolgozására. Mivel éppen január van, azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, ki milyen újévi fogadalmat tett, illetve milyen célokat tűzött ki magának az új esztendőre. Ezen parázs vita alakult ki. Voltak, akik azt mondták, az újévi fogadalmaknak semmi értelme, úgysem tartja be őket senki, mások viszont azon a véleményen voltak, hogy azért mégiscsak jó, ha megfogalmazzuk a saját magunk iránti elvárásainkat.
Ebből kiindulva eljutottunk oda, hogy fontos, sőt nélkülözhetetlen, hogy az embernek legyenek céljai, mind rövid, mind hosszú távra. Tudatosítottuk, hogy milyen a jó célkitűzés: reális, megvalósítható elvárásokat kell megfogalmaznunk, amikért azért meg kell küzdenünk.
A gyerekek leírták egy lapra, hogy mit szeretnének elérni e tanév végére, illetve az általános iskola befejezéséig. Ezeket a lapokat összeszedtem, és megígértem nekik, hogy megőrzöm, s a ballagásukkor elolvashatják őket.
Ezt követően arról beszélgettünk, hogy miként segíthetjük magunkat a céljaink elérésében (elmondani másoknak, részcélokat kitűzni, részcélok elérése esetén megjutalmazni magunkat), de megállapítottuk, hogy a legfontosabb: hinni kell magunkban.
Kértem őket, hogy gondolkozzanak el a hosszú távú céljaikról is, és játsszunk időutazást, „vonzzuk be” a vágyainkat azzal, hogy már elért eredményekként tálaljuk őket. Megrendeztünk egy jövőbeli osztálytalálkozót, amelyre jelzés szintű felnőttes jelmezben érkezhettek, és elmondhatták egymásnak, mire jutottak negyvenéves korukra. Az erről készített filmet pedig akár a valódi osztálytalálkozójukon is visszanézhetik majd.
Ebből vágtam össze egy néhány perces kivonatot, amelyet itt mellékelek.
A gyerekek nagyon élvezték a játékot, volt, aki névjegyeket nyomtatott magának, behozta a leendő munkaeszközeit, a lányok sminkeltek, magassarkú cipőkben egyensúlyoztak, sok fiú pedig zakóban, nyakkendőben, aktatáskával jelent meg.
Számomra meglepően komolyan vették a gyerekek az egészet, nem viccelték el, nem nevették ki egymást, és megható volt hallgatnom a szép, tartalmas céljaikat.
Köszönöm a jó ötleteket és feldolgozási javaslatokat, illetve azt, hogy programjukkal alkalmat teremtenek az osztályközösség fejlesztésére és a tanulók egyéni boldogságának növelésére!
Pásztorné Cserpák Judit