Boldogságóra Program

Nap mint nap előfordul, hogy bántjuk egymást. Lehet az egy bántó szó vagy cselekedet.
Beszélgetésünk alkalmával felelevenítették a gyerekek legnagyobb sérelmeiket, kellemetlen élményeiket. Bár minden gyerek -véleményük szerint- bocsánatot szokott kérni, mi azt tapasztaljuk, hogy ez leginkább felnőtt javaslatára történik csak meg.
Történhet ez szóbeli bocsánatkéréssel, de olyan is előfordul, hogy bohóckodással vígasztalják a megbántott társat. Ezt a módszert gyakran alkalmazza egy kislány, akinek egyébként változó a hangulata: vígasztalhatatlanul tud sírni, de fontos neki, hogy társai kedveljék.
Bár koruknál fogva énközpontú néha önző felfogással bírnak, megpróbáltuk a másik gyerek szemszögéből nézni a kritikus eseteket.
A feladat elején „kirajzolták” magukból az esetet, ezután beszélgettünk arról, hogy mi is történt valójában, és végül hogyan oldódott meg a probléma, hogyan bocsátottak meg.
Ezután készítettünk három virágot: az első szomorú, megbántott virág: A szirmokon kis képekben az a bizonyos megbántás szerepelt, a második virágon kis szivecskékkel a bocsánatkérést szimbolizáltuk, a harmadi, a mosolygós virág szírmain a „kibékülés” jelent meg.

Képek