Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
November 4-én, a 6. órában, csodálatos, napfényes őszi időben „barátságsétára” indultunk a falu határában található ligetes környékre. A helyszínen körbeálltunk és a „Kis barátom, hogy vagy?” című játékkal elmondtuk egymásnak, hogy mi az, amitől jól érezzük magunkat, miért vagyunk hálásak aznap. Megbeszéltük, hogy a megfelelő társas kapcsolatok alapja az őszinte, feltétel nélküli szeretet és az egymásra való odafigyelés, szimbólumának pedig a „szívecske” motívumot választottuk, ami több feladatunkban is főszerepet kapott. Ebből adódóan a platánfákról tömegesen lehullott, gyönyörű sárga levelekből óriási szíveket formáztunk a gyepen, összetartozásunk, barátságunk jelképeként.
Erkölcstan órán is a barátságról beszélgettünk, így ott is szívecskéket színeztünk, mintáztunk, nyírtunk sablon alapján, amikből emlékeztetőnek hármat beragasztottunk a füzetbe. A többit mindenki annak ajándékozhatta, akivel szívesen játszik, beszélget, barátkozik. Közben arról beszélgettünk, hogy úgy érdemes másokkal viselkedni, ahogy szeretnénk, hogy velünk is viselkedjenek mások.
A tolarencia világnapja alkalmából elkészítettük a puzzle-szívecskéket is. 4 fős csoportokat alkottunk, mindenki kapott egy puzzle darabot, amit már kivágva adtam oda az elsősöknek. Kedvükre színezték, díszítették, majd együtt felragasztották őket egy lapra. Megbeszéltük, hogy mindenki egyedi, más tulajdonságokkal rendelkezik, ahogy a kirakó részei is, de ettől vagyunk különlegesek. Együtt sok szép dologra vagyunk képesek, hiszen összetartozunk, egy célért küzdünk, amit a puzzle összeillő részecskéi szimbolizálnak.
Horváth Adél és Horváth Lili díjnyertes meséje, a „Mekkora szíve van egy babszemnek?” című mese is elolvasásra került, ami a testvérek közötti őszinte szeretetről és örök barátságról szól. A közös megbeszélés után a gyerekek örömmel színezték ki a segédanyagokban található, meséhez kapcsolódó melléklet rajzát, ahol szintén felfedezhető a szívecske a „bab-testvérkék” ölelésében.
Technika órán kis háromszög alakú zászlókat készítettünk, amire mindenki ráírta nyomtatott betűkkel a nevét és rárajzolta az óvodai jelét. A zászlócskákat felfűztük egymás mellé egy zsinórra és kifeszítettük a tanterem mennyezeti lámpái közé. Mivel három óvodai helyszínről érkeztek a gyerekek az iskolába, ez a füzér is az egy csapatba való tartozás jelképe lett.
Az „Erősségzuhany” című feladatot is megoldottuk, vagyis egyesével kiültek a gyerekek az osztály többi tagjának háttal, a többiek pedig erősségfókuszú, pozitív dicséretekkel halmozták el. A gyakorlatról jóleső érzésekkel nyilatkoztak a tanulók, hiszen mindenki boldog, ha szépeket mondanak róla a társai.
2-3 fős csoportokban Barátság-manókat is készítettünk fénymásolt, kiszínezett, kivágott és összeillesztett sablonok segítségével, akik a társas kapcsolatok fontosságát egymás kezének megfogásával erősítették meg. A jó hangulatot Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dala biztosította, amit vidáman énekeltünk és mozgással, mozdulatokkal, tánccal fűszereztünk.

Képek