Boldogságóra Program

Ebben a hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk. A legnehezebb talán a fogalommagyarázat, a témára való ráhangolódás. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem az első alkalommal vágunk neki ennek a témának, hiszen jó pár gyermek már az előző évben is ismerkedett a szó jelentésével és magával az érzéssel. Amikor tisztázódik maga az érzés és jelentés, csak úgy áradnak a gondolatok a gyermekekből. Ez most sem volt másként.
A relaxációs gyakorlatok bevezetésként és lezárásként keretbe foglalták a tevékenységet. A fogalom ízlelése, mélyítése remek alkalmat adott a beszélgetésre. Hihetetlenül befogadóak voltunk egymás gondolatára, mindenki tudott egy-egy momentumot felidézni az életéből, mikor szüksége volt a pozitív hozzáállásra, az optimizmus gyakorlására. Jó volt látni, hallani, hogy közbekérdeznek, kommunikálnak egymással a gyerekek. Amikor kellőképp kibeszélgettük magunkat a témával kapcsolatban játszottunk egy Boldog-Blanka Szomorú Szilárd játékot. Ez mindig nagy kedvenc, nem sokáig marad Szomorú Szilárd csapata bánatos, könnyen sikerül a felvidítás. Az ötletekből felhasználtuk a mondókázást, a Trópusi esőt – ezt többször is kérték, hogy játsszuk el, és a Tócsás feladat igazi bátorságpróba volt, de egytől egyig vállalták, sőt várták, mikor kerülnek sorra! Óriási élmény volt számukra! A dalok közül a Pozitív mondókát és a Pozitív gyerek vagyok! c. dalt hallgattuk meg, persze csakis mozgással együtt! A könyvben szereplő kérdéseknél voltam teljes mértékben lenyűgözve, egyenesen ittam a gondolataikat, meglátásukat, szavaikat! Egy élmény volt hallgatni őket! Csak néhány példát említek ezekből a teljesség igénye nélkül:
– Mit láttok szépnek a világban?
– színeket, pillangót, tájat, havat, fákat, ruhákat, ízeket, családomat, embereket, finom illatokat, játékokat, barátokat, madarakat, stb.
– Mi az, amit másképp szeretnétek? Mi az, amin változtatnátok, ha megtehetnétek?
– Ültetnék fákat, hogy védjem a környezetet, mert nagyon sok fát kivágnak, pedig nagyon hasznosak, mert oxigént termelnek  ; eltörölném a betegségeket, hogy mindenki egészséges legyen; eltörölném a covid 19 vírust, hogy ne legyen, mert az senkinek se jó, mindenkinek rossz és már mindenhol csak ezt lehet hallani; meghosszabbítanám az életet, hogy sokáig éljenek az emberek!; megszüntetném a háborúkat, béke lenne mindenhol, nem lenne háború és nem kellene menekülni az embereknek a saját házukból.
A havi feladatnak az esernyő készítését választottuk. Nagyon élvezték, hogy alkothatnak és kiélhetik kreativitásukat. Szabad mintázási és festési lehetőséget biztosítottam számukra. Lehetett csíkozni, pöttyözni, kacskaringózni, bármit. Összességében elmondhatom, hogy ténylegesen megléptük azt a bizonyos lépcsőfokot a boldogság várához vezető úton, hiszen rengeteg tapasztalattal, élménnyel, ismerettel gazdagodtunk a témának köszönhetően. Remélem a gyermekek éppen, vagy legalább annyit szívtak magukba ebből, mint ahogy én. Bízom benne, hogy az elmélyített ismereteket hasznosítani és kamatoztatni fogják, az új ismereteket pedig kellőképpen sikerült befogadniuk ahhoz, hogy a lelkükben ők is léphessenek egy lépcsőfokot. Jobb velünk a világ! Gratulálok a Gézengúzos Mese csoportnak!

Képek