Boldogságóra Program

Október az optimizmus gyakorlásának a hónapja, ugyanekkor van a Gyaloglók Világnapja. Ebből az alkalomból kisétáltunk a Ligetbe. Majd körbe ültünk az avarban és arról beszélgettünk, hogy kinek, milyen tervei vannak, amit ebben a tanévben szeretne elsajátítani. Mivel BTM-es gyerekekről van szó, gyakran van kudarcélményük az iskolában. Először elmondták, hogy mi okozza számukra a legnagyobb nehézéget, majd közösen kitaláltuk, mit lehetne tenni a helyzet jobbítása érdekében. Ezután mindenki elmondta, hogy miben érzi magát a legügyesebbnek, ezen a területen, mit szeretne még elérni. Végül a gyerekek választottak egy-egy olyan dolgot, amit még egyáltalán nem tudnak, de szeretnék elsajátítani. Ekkor sokat beszéltünk arról, hogy egy új dolog kipróbálása gyakran jár nehézséggel, ami sokszor elveszi a kedvüket, de fontos, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz, higgyünk magunkban, hogy a sok gyakorlás végül eredményes lesz, példákat gyűjtöttünk, hogy mi volt az korábban, ami nem ment nekik, de végül mégis sikerült elsajátítani. Azt is megbeszéltük, hogy ez minek volt köszönhető. Megállapítottuk, hogy nem a szerencse segített, hanem a gyakorlás. Mivel az iskolánk részt vesz egy korcsolya programban, többen választották ezt célul, ugyanekkor bevallották, hogy félnek, mert az előző évben sokszor elestek, ügyetlenkedtek és elment a kedvük. Végül sikerült újra kedvet csinálni a korcsolyázáshoz és reális célokat kitűzni. Megbeszéltük, hogy senki nem fog kirohanni a pályáról, azért mert rögtön elesik, talpra áll és újra próbálkozik. Ekkor beszéltünk arról is, hogy mi a különbség a pesszimista és optimista hozzáállás között. Jó-e ha valaki pesszimista? A gyerekeknek kellett megválaszolni, hogy miért lesz az jó, ha valaki pesszimistán áll egy problémához. Pl: ha elesik és ezért abbahagyja a korcsolyázást, akkor amíg a többiek nevetve bukdácsolnak a jégen, addig ő kintről nézi rosszkedvűen. Megállapítottuk, hogy jobb optimistán hozzáállni a dolgokhoz.

Képek