Boldogságóra Program

A 9./A osztály megírta a hálamesét, mindenkinek volt egy jó ötlete hozzá, köszönjük Nektek ezt a szép történetet.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, akiknek egy szem gyermekük született. Ezt a fiút, mivel egyke volt, óvták, féltették mindentől. A gyerek udvarias, szófogadó volt, és igyekezett segíteni a nála gyengébb képességű társainak, akik viszont ezt sokszor kioktatásnak, fölényeskedésnek vették. Egyik nap követte a másikat, a fiú iskolába majd haza ment. Ám egy nap aztán történt valami. Testnevelés órán rosszul lett, majd összeesett. A tanár úr egyből a segítségére sietett, észrevette, hogy nem ver a szíve. Hívjatok mentőt!-kiáltotta a diákoknak, miközben elkezdte az újraélesztést. Mindenki ledermedt, a levegő megfagyott. Ez most nem játék volt, az élet és nem egy film pergett. Az ajtóhoz legközelebb álló gyerek elrohant segítségért, a hívás után nem sokkal ki is érkeztek a mentők. Szerencsére a gyors közbelépésnek, segítségnek köszönhetően a fiú életfunkciói stabillá váltak, újra dobogott a szíve, de a biztonság kedvéért bevitték megfigyelésre. Az iskola értesítette a szülőket az eseményről, akik rettentően kétségbe estek, legfőképp azért mert nem tudták megoldani, hogy bemenjenek hozzá a kórházba. Az iskola felajánlotta, hogy segít nekik az eljutásban. Az egész este aggodalmas várakozással telt, de másnap kiengedték a fiút, és megkönnyebbülve mehettek haza együtt.
Számunkra ebből az a tanulság, hogy soha nem tudhatjuk, mikor szorulunk majd mi segítségre, ki fog egyszer rajtunk segíteni. Legyünk vagy legalábbis próbáljunk meg kedvesek, segítőkészek lenni mindenkivel , mert nem tudhatjuk, hogy ki, mikor és hogyan viszonozza ezt nekünk, kinek lehetünk hálásak az életben. A hála pedig egyszerű dolgokon múlik, és ez tényleg nemcsak mese!