Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a megbocsátás témáját dolgoztuk fel – egy olyan témát, ami már kisgyermekkorban is fontos, de sok gyakorlást és érzékenyítést igényel.

Egy reggel, mikor a gyerekek beléptek az osztályba, minden padra odakészítettem egy-egy színes papírból kivágott tojást. Amikor mindenki helyet foglalt, elmondtam nekik: „Ma ezek a tojások a mi érzéseinket képviselik.” Csodálkozó szemekkel néztek rám, de kíváncsian figyeltek.

Körbeszélgetést kezdeményeztem: „Volt-e már olyan, hogy valaki megbántott titeket – vagy ti bántottatok meg mást, akár véletlenül?” A válaszok lassan, de őszintén érkeztek. Valaki elmesélte, hogy nem engedték be a körbe a szünetben, más arról beszélt, hogy csúnyán szólt vissza, amikor dühös lett.

Minden ilyen történet után egy papírtojást összegyűrtem a kezemben, és hangosan mondtam: „Ilyenkor ez történik az érzéseinkkel.” A gyerekek egyre csendesebben figyeltek, a gyűrött papírtojások pedig erős képpé váltak számukra.

Ezután megkértem őket, hogy ha van valaki, akinek szeretnének bocsánatot kérni, vagy akinek megbocsátanának, tegyék meg – halkan, vagy odamenve hozzá. Megható volt látni, ahogy egyik-másik kisgyerek odasétált egy társához, megfogta a kezét, és azt mondta: „Ne haragudj.” Voltak, akik csak bólintottak, vagy elmosolyodtak.

Közben megpróbáltam kisimítani a gyűrött tojásokat, és megmutattam nekik: „Látjátok? Már soha nem lesz teljesen sima – de mégis újra széppé válhat. Ez a megbocsátás ereje.”

A foglalkozás végén mindenki kapott egy új, tiszta tojásformát, amit kidíszíthetett úgy, ahogy szeretett volna. Lerajzolták, mit tanultak aznap a megbocsátásról.

Ültettünk is magot, amit vártunk, türelmesen vártunk, hogy kicsírázzon. Emellé kiscsibéket is készítettünk.

Ez a délelőtt nemcsak a gyerekeknek volt tanulságos, hanem nekem is. Láttam, hogy a kicsik is képesek nagy dolgokra – például arra, hogy bocsánatot kérjenek és őszintén megbocsássanak.

Képek